Ködd

Végre kedd van, izé... végre köd van, a kedd az mindegy, de a ködöt az bírom, arra rezonálna a lelkem, ha lenne nekem olyan, de a múltkori Ginsberg-vers óta, amit először úgy harmincöt éve,  én nem hiszek a lélekben. Lélektelen vagyok, ami viszont jól passzol a jellemtelenségemhez, és ha az ember főleg fosztóképzőkből áll, naná, hogy tetszik neki a köd.

De komolyra fordítva, a köd az olyan kellemesen őszies, mert oké, jöjjön a tavasz, de előtte legyen kicsit ősz, csak hogy elfeledtesse velem a telet, amin nem szeretek, télen rossz dolgok történnek. Például télen születtem, és egyszer már szakítottam is télen, valamint többször fáztam is, szóval  nem értem azokat, akik síparadicsomokba mennek berúgni, hogy aztán veszélyes legyen rájuk a lejtősre hóágyúzott terep. A környék.

A valamelyik böngésző megint azt dobja elém, mikor megnyitom, hogy időjárás-horooszkóp-forma1, pedig ezekből pont most egyik sem érdekel. Az időjárás látszik az ablakból, forma1 majd csak lesz, a horoszkópon meg már elégszer felháborodtam ahhoz, hogy rezignált legyek, ami egyfajta szellemi immunitás, csak lustaság aszcendenssel. (A fenébe ezzel  a hülye terminológiával!) Mindenesetre az ismeretlen, nem -nómus asztrológus közli, hogy ez nap nem rólam szól. Miért, melyik igen?

Na, erre jó a köd, de főleg a hangulata miatt.

Köd persze van a közéletben is, amit ennek ellenére sem úszok meg (kellett  nekem kiskamaszként már politikai hetilapokat olvasni - mondjuk ez utólag is megmagyaráz ezt-azt), és főleg van köd Bájer Zsót,  a közkedvelt Ötös Számú Párttagkönyv fejében is. Ő volt a harcos lelkű trágár bunkó, aki igazi kommenista tempóval listázni akarata a hétvégi tüntetésen megjelenő bírókat, hogy ha valami felcsútista bíróság elé kerülne (nem is értem, ezt hogy gondolta, hogy ők, meg hogy bíróság???), rögtön lehessen toppantani egy nagyot, hogy na ezt már nem, ez kérem egy elfogult, ellenzéki Soros-ügynök, aki ellen bejelentem az elfogultságomat. Vagy valami ilyesmi. 

Szóval, Bájer elvtárs el is kezdete listázni mind  a két bírót, akik felszólaltak a tüntetésen, gondolom igen kifinomult, titkosszolgálati módszerekkel. (El is ment vele egy fél nap,, hogy konyak, még egy konyak, jé egy bíró, még egy konyak, hopp egy másik  bíró, no ezzel meg is lennénk, férfimunka, volt megérdemlek egy konyakot  érte! Legalább is így képzelem, bár kissé azért Viszkis feje van.) Erre jelentkezett egy harmadik bíró, hogy ő is ott volt, csak nem a színpadon, de azért nem szeretne lemaradni a listáról, hisz akitől Bájer vértolulást kap, és rájön a feketelistázás, az valamit biztos jól csinál, de főleg tisztességesen.

papaigabor.wordpress.com

És csak  ekkor jött szembe a slusszpoén: A tüntetést szervező bírói egyesület közölte, mivel is foglalkozik mind a két bíró, a második különösen érdekes. Ugyanis „... dr. Boros Katalin a Győri Törvényszék büntetés-végrehajtási ügyek intézésére kijelölt bírája, aki elsősorban a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön fogvatartottjainak ügyeiben jár el.”

És akkor Bájer elvtárs azt tanácsolja a felcsútista kemény  magnak, hogy ha dr. Boros elé kerül az ügyük... hát, akkor már eső után köpönyeg, mert addigra már Sopronkőhidán ülnek az alanyok, ahová meg tipikusan nem gumicukor-lopásért szoktak kerülni a bentlakók.

Na most akkor, Bájer Zsé fejében vagy tényleg akkor a a  köd (például a sok konyak miatt), vagy szándékosan ment házhoz a lófaszért, de én az elsőre tippelek.

(Na igen, rám is jellemző, hogy mi minden jut eszembe, ha kinézek a az ablakon, és homályos a szemben lévő ház. de ez van, a homály általános, és ettől már otthonos is.)