"- Kutyát vagy macskát eszel?
- Én nem szoktam...
- KUTYÁT VAGY MACSKÁT a kérdésemre válaszolj!
- Én egyiket sem...
- Szeretsz háziállatokat enni?
- Nem esz...
- IGEN VAGY NEM????
- Már válaszoltam a kérd...
- MIÉRT NEM AKAROD ELÁRULNI????“
(ismeretlen kommentelő a hvg.hu-n)
Ezt ma délelőtt leltem az internetes világhálón, midőn szokásos rossz szokásomnak hódolva politikai híreket olvasgattam. Na jó, híreket nem annyira, csak a címeket, az átlag közéleti cikk a magyar oldalakon rendszerint ki is merül annyi infóban, amit már a cím közöl. (Amúgy minél propagandább egy oldal, annál inkább. Meg persze annál több benne a bulvárcsöcs, a celebfenék és a villantás. Meg hogy melyik harmadosztályú híresség miért sírta el magát a múlt hónapban, már kora délután.)
Igazából kommenteket olvasok, már ahol egyáltalán vannak, és nagyjából addig, míg a vérnyomásom be nem áll a kívánatos szintre. Ami néha túl gyorsan bekövetkezik, jobbára ezért nem nézek a Jutyúbon „politikai vitaműsorokat“, azok már már verbális szardobálássá züllöttek, reggeli/ebéd közben meg ugye...
De a fenti komment megtetszett, valami menczertamásos kontet alatt, ennél velősebben nehéz bemutatni, hogyan is működik a sajtónak az a fele, amelyiket a pártszerű üzenet átpréselésén (praktikusan a karaktergyilkosságon) túl nem érdekel semmi. Szekértábortól nem teljesen függetlenül, de igény az persze mindegyikben volna rá, hisz a törzsközönség törzsgárdáját rajongók/révült hívek alkotják.
Hajad is már milyen... Anyád hogy van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése