Lélektelen lelkizés

"Tudósok állítják: bizonyítékot találtak rá, hogy a lélek elhagyja a testet a halál után“ - és ez egy cím a Zindexen, ami persze nem így van, hiszen nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, amennyiben nem tudósok, hanem egy tudós, és nem bizonyítékot talált, csak van egy hipotézise.

Egy bizonyos Stuart Hameroff nevű aneszteziológus megfejtése lett volna a lélek arra, hogy a halál pillanatában az EEG azt mutatja, hogy minden görbe ellaposodik, ahogy leáll az idegrendszer, aztán hirtelen jön egy utolsó utáni hullám, egy energialökés. És ez lehet akár az a momentum is, mikor a lélek távozik a testből. (Kivéve a lelketlen szemétládáknál, ugyebár.) " Szerinte a halál pillanatában a sejtek vázát is alkotó mikrotubulusokban található kvantuminformáció az, ami távozik.“

Azaz akkor van egy idegrendszer, amiben kis bioelektromos impulzusok szaladgálnak ide-oda, aztán mikor leáll a cucc, kisül a rendszer, és ez lenne a lélek? Mint kvantuminformáció? Ami hova megy? Értem én, hogy egyes egészen absztrakt elméletek szerint a komplett univerzum igazából információ, az anyag meg az energia is, amik persze eleve ugyanazok, szóval információ távozik információból,  ettől nagyobb lesz az entrópia (a rendszerben meglévő rendezetlenség), és mikor az információ túl kevés, akkora az entrópia, hogy a magunk földhözragadt módján azt már halálnak hívjuk. Az információ egyik - rendszerelméleti - definíciója az, hogy negatív entrópia, azaz ha az egyik nincs, csak a másik lehet, mert a valóság nem tűri a Semmit.

És akkor a reinkarnáció nem más, hogy a szoftver keres magának egy másik, elég hardverszerű információkupacot, a mennyország meg az, hogy nem talál, ellenben archiválják. Nem jön több frissítés, de legalább vírus se!

És akkor egy ideillő költemény (majdnem verset írtam) Allen Ginsbergtől, akiről nem tudni, a halála óta épp merrefelé kvantumiformáció, különösen e szöveg fényében:

KIÁLTVÁNY

(Manifesto)

Hadd kezdjem azzal, hogy nem hiszek a Lélekben

A szív, a híres szív egy kosár szar, írtam 25 éve

Ó én halhatatlan lelkem! kiáltott Shelley, az ifjú költő

Ó én halhatatlan Énem – csekély tudással

nem hitt Istenben. Én sem hiszek.

És mind a tudomány ész valóság és jóratörő erkölcsi Akarat

üres atomok gyűjteménye mint Kerouac Buddha írta.

És a halhatatlan nagy szeretet sem dacol kínnal lidércnyomással Halállal Kínvallatással Saigonnal Rendőrséggel Földalatti Sajtóval Pravdával Alkotmányos Jogainkkal –

És ha már itt tartunk, hadd jelentsem fel a Demokráciát, a Fasizmust, a Kommunizmust és a hősöket.

A művészet nem üres ha megmutatja önnön ürességét

A hasznos költészet saját csontvázát a levegőbe akasztja

mint Buddha, Shakespeare és Rimbaud.

De tényleg, minek nekünk a törvény, kivéve az Okot és Okozatot, de még ez alól is akad kivétel

Az ok és okozat hiánya nem diliflepni.

Van olyan Tudatosság, mely összezavarja a Lelket, a Szívet, Istent, Tudomány Szeretetet Kormányokat és az Ok és Okozat lidércnyomását.