"Volt idő, amikor a bőröndöknek nem volt kerekük. (...) Vén szatyor vagyok, de legalább nem kell rám kerék!"
Mostanában pont nem vágytam valami vígjátékra, amiben Diane Keaton már megint Diane Keatont játssza, a múltkor Niki kedvéért megnéztem egyet, nem is volt rossz, csak nem volt túl eredeti.
Ellenben a Barátnők újratöltve mégis műsorra került a monitoromon, nagyjából két okból: egyrészt angol és nem amerikai (ez very big jó pont), másrészt meg kiderült, hogy az eredeti címe Arthur« s Whisky, ami azért jobban hangzik, legalább is nem implikál valami szabvány unalmas romkomot. Pedig majdnem az.
Mert az úgy történt, hogy a három főszereplő nő egyikének meghal a férje, Arthur, aki valami kisebb szeszfőzdét működtet, és mielőtt elhuny meghalni, felfedezi a fiatalító viszkit, az Átmeneti Fiatalság Forrását. Ami csitriket csinál az öreglányokból, legalább is egy időre, azaz időnként be kell viszkizni a csajoskodáshoz. (Mondjuk az stílszerű, hogy pont ez a pia lesz a nem Olyan Nagy Megfejtés az öregedés ellen, mert maga a whisky szó is az ír uisce beatha és a skót uisge beatha (az élet vize) kifejezésekből ered.)
És akkor jön a kulturális-társadalmi nyekergés, hogy hetvenes nők hiába néznek ki húszharmincnak, már nem képesek tartósan akként viselkedni, hisz elment felettük az idő vasfoga, avagy le vannak maradva néhány generációval, új nekik a Tik-Tak-Tok meg a leszbilebuj, és rájönnek, hogy nincs is olyan nagy igényük mindezekre. A whiskytől másnapos lesz az ember, a hirtelen és indokolatlan megfiatalodástól meg szintén, csak másképp. Mert mindig vissza kell vedleniük hetven környékére, ami fárasztó, frusztráló... és még egy F-betűs szó, ami most nem jut eszembe, mert nem vettem be a gyógyszerem.
Ezzel együtt küzdenek, mint malac a jégen, egyikük pasizni a próbál, a másik csak simán kijönni a már középkorú fiával, a harmadik meg eredeti formájában is fiatalabb lenni. Aztán mind elmennek Las Vegasba, de ott se lesz vigasz.
Az egésznek meg persze az a vége, hogy ez a darab is pont olyan, mint amit láttam a múltkor. Nem akkor múltkor, hanem még előtte. De tényleg gyanús, hogy ezt a filmet is megtekintettem már vagy kétszer, csak más címen, főleg a centire azonos karakterek, problémák, bonyadalmak és meg nem oldások miatt. Vígjátéknak az egész kicsit langyos, drámának vékony, középfajú valaminek viszont akár szóda nélkül is elmegy. Szódával azért jobb. A vége pedig megbocsáthatóan érzelgősködő, majdnem giccs már, de mégse megy odáig.
Valamint meg kell jegyeznem, hogy eme film szimpatikusan rövid, stáblistája jelentős, és az operatőr volt a legjobb az egészben. Plusz már megint utána kellett néznem, ki a fene az a Lulu? Mivel Keaton és Patricia Hodge mellett ő harmadik újratöltött főszereplő. Nos, ő egy skót énekesnő, igazából Marie McDonald McLaughlin Lawrie, de szerencsére ennek rám nézve az égvilágon semmi jelentősége nincs.
p.s. A whisky amúgy nem fiatalít, régebben próbálkoztam többfélével is, de csak átmenetileg lettem tőle fitt, energikus és mindent lebíró akarat, aztán egy napig fájt a fejem. Mondjuk csaj pláne nem lettem tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése