Gazdasági kérdésekkel nem (némileg kiakadt)

Még valamikor a múlt héten a Felcsútok Géniusza aszonta (miután valami poszt-firkász kérdésekkel provokálta), hogy ő nem foglalkozik gazdasági kérdésekkel, ő a munkáját végzi. De enberek! Ez a sztrítfájter a pártvezér és kancellár, neki a munkája jelentős része, hogy gazdasági kérdésekkel foglalkozzon. Ilyen ez a rohadt kapitalizmus...

De ő azzal foglalkozik, hogy megtartsa a teljhatalmát, kábé mindent ennek rendel alá, a gazdaságról meg annyi fogalma van, hogy miért drága a tej? 27%-os áfáról,  szállítási, munkaerő, meg anyagköltségről hallott már. Társasági nyereségadó, iparűzési adó megvan? Ja, drága a tej, de mint alapvető élelmiszert nem kéne agyonadóztatni. Persze a Dagadt szerint a pálinka az alapvető élelmiszer, úgy látszik többet is fogyaszt belőle, mint tejből. Nyilván laktózérzékeny, de szerencsére az etilalkoholra nem, az hangulatba hozza, és úgy kezd el beszélni, mint valami különösen buta földesúr.

Hogy én beszéltem a miniszteremmel (az övé, ja), és mondtam neki, hogy miniszter úr, légyszíves tárgyald le a gonosz külföldi üzletláncokkal, hogy legyen olcsóbb a tej! Mond meg nekik! Egyfelől szép ez az urambátyám-alapú pertu, másfelől meg ugye a tej ára akkor most gazdasági kérdés? Amivel nem foglalkozik? Majd a kalácsfejű minisztere nyilván, aki hetente bejelent valamit, ami nem jön be, de gondolom ő egy meg nem értett közgazdasági zseni, csak az a kurva gazdaság  nem akar úgy működni, ahogy ő fütyül.

Szerénység, visszafogottság, meg a kisemberek problémái, mondja az arc, miközben a lánya épp a világ másik végéről érkezik jól lenyaralva magát, magángéppel. Innen nincs tovább, ez már olyan szintje a valóságidegen pofátlanságnak, ahonnan persze mindig lehet lejjebb, csak felőlünk nézve ez már mindegy is. De ettől szép a kontraszelekció, hogy az önkényúr körbeveszi magát lakájokkal (és egyel magasabb szinten hűbéresekkel), és gyorsan eljön a pont, ahol már csak azt hallja, hogy igen főnök, persze főnök, igazad van főnök! Ez meg olyan buborék, amiből nem látni ki.

(Egy már idézett példa: Boross Péter MDF-es miniszterelnök még 1994-ben a választások előtt azt mondta, hogy tuti nyerni fognak, ő akárhová megy - MDF-es kampányrendezvényekre nyilván - mindenki csak támogatásáról biztosítja. Aztán rájuk szakadt a kurvaélet, amiből már, mint a rendszerváltás nagy pártja, igazából sose tudtak felállni. A buborék az buborék elvtársak, az olyan, hogy kipukkad.)