Csak semmi mi lett volna ha!

Ma van a Tanácsköztársaság születésnapja, és röpke pár hónap múlva el is halálozik majd, még 1919-ben, egykor később. (Az idő még mindig relatív, már a múlt se a régi.) A 133 nap nem volt dicsőséges, mint azt gyerekkoromban még tanították, a forradalmak azok közelről és jelen időben véresek, mocskosak, erőszakosak (és nem, nem a Rendet akarják), aztán ha győznek a lázadók, és később konszolidálódik a rendszer, a történelmi távlat meg a jelenkori nyugalom már átszínezheti valami hősies pátosszal az egészet, de leginkább csak utólag. 19-ben ennek esélyes sem volt, túl rövid volt az idő a konszolidációra,  már ha egyáltalán képes lett volna rá a rezsim, hiszen ez később Rákosiéknak se ment, lett a hatalmukból egy fasza kis totális diktatúra.

Hogy a Tanácsköztársaságból mi lett volna, az alternatív történelmi sci-fi, mint ahogy az is, mi lett volna vele a második világháború idején, amihez ugye annyi közünk volt hogy a vitéz kormányzó ellentengernagy benyalt Hitlernek, Nemnemsoha Trianon -alapon. Lehet, hogy ha akkor az elvtársak a pajtások a kormányrúdnál, ők is benyalnak ugyanazért, csak mondjuk Sztálinnak, de ez csak olcsó játék.

Miként a Nagy Mű, ami írogatok már egy ideje, abban például 1914 és 18 közt zajlik a második világháború, mert az elsővé a porosz-francia konfliktus vált (1870-71, esetemben 70-74), és ott a németek nagyon nem nyertek,  viszont francia részről megpuccsolták III. Napóleont, a poroszok meg készültek a már  következő háborúra, így kicsit a Wright-fivérek előtt találták fel a használható repülőgépet, a léghajós légierő erősítésére. Meg a telefont...

Szóval a Tanácsköztársasághoz nincs igazi viszonyom, az én alternatív történelmemben nem is szerepel, de rémlik, hogy általános iskolás koromban, a sötét nyolcvanas években még volt FIN, a Forradalmi Ifjúsági Napok, ahol megpróbálták egybefűzni március 15-öt, 21-et, meg április negyedikét, mely utóbbi eufemisztikusan felszabadulásnak hívtak. Mondjuk pont 45-ben még az is volt, de az a felszabadító, aki indokolatlanul tovább marad, az ugye már megszálló, velünk meg ez történt. (És érdekes fricska, hogy miközben a szintén megszállt Ausztriából 1955-ben végül kivonultak a szovjetek, hozzánk 56-ban méginkább be, legalább nem kellett gondolkodniuk, van-e szabad vegyértéke a Dicsőségességtelen Vörös Hadseregnek?)

Régi mozgalmi emberek dalárdája