A média öl, butít és betonba önt, amennyiben néha tényleg nem figyelek alapvető dolgokra, mert fogyasztok. És legveszélyesebb természetesen a könyv, mert arra koncentrálni kell, a háttértévézés mintájára nem lehet háttérolvasni, vasalás közben, (még jó hogy nem vasalok, de soha), mosogatáskor vagy alvás közben. Kivétel természetesen a hangosköny, én például hetek óta ne jutok előre egy regénnyel, mert mindig belealszok a második fejezet közepén. (Egyébként Valerij Jakovlevics Brjuszov: A Csillag Sziklaorma című művéről van szó, állítólag sci-fi, de a odáig ugye még sose jutottam el...)
A múltkor viszont, na jó tegnap, jönnék haza a város másik, még ennél is boldogtalanabb végéről, és az első kereszteződésnél rutinszerűen fordultam arra, amerre egyáltalán nem lakom. Csak mert valami közepesen ócska H.P. Lovecraft-novellát fogyasztottam a fülemben hallgatóval, teljesen feleslegesen, mert szerzőnk esetében a közepesen ócska írások képezik az életmű csúcsait, a többi meg annál is rosszabb.
De arra jó volt a nem tudom már mi a címe, hogy hülyén nézzek magam elé, hogy de tényleg mi a fenét keresek én a Hősök Temploma nevű rém ronda, és ehhez mérten barátságtalan épület előtt? (Érdekes módon az addig fel sem merült, hogy miért a keleti temető mellett sétálok már percek óta?)
Onnantól azért már tudatosan hazafelé mentem, így a guglis útvonaltervező szerint 45 perces sétát megúsztam egy óra tíz percből, de úgy hogy közben kórházba is kerültem. Nem vittek, magamtól mentem, mert beláttam, hogy útba esik, és ott lehet ingyen pisilni úgy, hogy közben nem bírságol meg valami arra járó közeg. Mondjuk egy parkban, a bokor alatt, ahol különösen kínos a bírságolás, pláne ha nincs is nálam kenőpénz.
Szóval a háttérolvasás nem éri meg, nekem tuti nem, mert nem megy, ha nem teljesen vacak az illető hangoskönyv, elkezdek figyelni rá, biztos mert túl sokáig jártam iskolában, és máig benne van a lábamban a bugi, hogy figyelni kell, hátha valaki később kikérdezi.
Ma a Kossuth rádióval próbálkoztam, elvégre ha nem épp idegesítően pártszerű propagandát tol, unalmas és hiábavalóan felesleges, mint a körhintán indexelni, így aztán csak egyszer fordultam rossz irányba, de az csak öt percnyi kerülő volt, és közben láttam ludakat: nem gágogtak, de amúgy nagyon lúdszerűen néztek.
p.s. És mikor hazaértem, még mindig rutinból, avagy robotpilóta-üzemmódban ránéztem a Zorigóra is, pedig egy ideje nemigen, és tisztára eltűnt a kétszáz női mell, ami sosem a sporthírekben volt, hanem a száz kerek fenék közelében. Magyarpéretezés van, magyarfocizás, brüsszelezés, oroszukránozás meg trampozás széles nyelvcsapásokkal. Unalmas na, eddig ócska bulvár volt primitív propagandával, most meg már csak primitív propaganda, amire már legyinteni is fárasztó. Na ez nem vonja el a figyelmemet semmiről, pedig néha rám férne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése