Folyamatosan bekopog a külvilág az ablakomon, pontosabban ablakaimon, mert akkora burzsuj vagyok, hogy több is ablakból. Hajnalban konkrétan a közvetlenül a ház előtti fa kopogott be, olyan viharos volt szél. Meg olyan nagy a rohadék fája, ami bezzeg csenevész kis csemete volt, mikor először találkoztunk. Jó, több, mint negyven éve, akkor még én is csenevész voltam, kicsi, és elég műveletlen, és épp egy közeli általános iskola kísérletezett velem, hátha megtanítható vagyok erre-arra. A fene sem emlékszik már rá, milyen sikerrel, az egyetemi tananyagból még emlékszem erre-arra, de a alsós már nagyjából kiesett, leszámítva, hogy a betűk nagy részét azért felismerem. Plusz megtalálom a számológépet, ha nagy számokat kell összeadni, hogy mondjuk tizenhét, vagy ötvenhárom.
Amúgy rendes a külvilágtól, hogy gondol rám, harmadik napja nem bírok menni sehova, valami gyomorhurutom van, amitől tegnap nagyrészt, tegnapelőtt meg főleg magzati pózban vinnyogtam a fájdalomtól. Azóta anyám hozott gyógyszert, úgyhogy görcsök nincsenek, már így gyomorilag, ellenben rohadtul fáj a hátam meg az oldalam, mert közel két napig főállásban kerestem az a kitekert testhelyzetet, amiben nemgörcsöl annyira a gyomrom.
Érdekes, hogy a hátam akkor nem fájt, mert úgy tűnik, egyszerre főleg egy fájdalommal bír foglalkozni a szervezetem idegrendszere, ha az egyik elmúlik, jöhet a másodlagos. Ha például legközelebb fáj a fejem, majd szándékosan belerúgok az ágy lábába, és a probléma meg is van oldva, bár akkor meg ugye a lábam.
Szóval kell valami nagy és általános világfájdalom, ami minden testi izét felülír, arra gondoltam, hogy nekem akkor innentől folyton fájni fog Trianon, de tényleg folyton. A részleteken még gondolkodom (például hogy fájhat nekem egy épület, avagy a Kis-Trianon palota), de addig is régi térképeket nézegetek, hergelési céllal.
Lényegében Trianon lesz az új külvilág, ami azért is praktikus, mert talán onnan Franciaországból (azok amúgy a taljánok vagy nem?) nem koszolja össze az ablakom, mert közvetlen akciókban (mint ablaktisztítás) egyelőre nem veszek részt, hisz fáj a hátam...
Amúgy az elmúlt két napom úgy kell elképzelni, hogy ez ment a belesőségeimben, nem igazán bensőségesen, nagyon-nagyon hangosan, extra basszussal (mondtam is gyakran, hogy basszus...), és csak rövid szünetekkel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése