Tegnapi cím a HVG-n: Most fideszes polgármesterjelölt rugdosta a Tisza Párt népszavazási pultját.
Tegnapelőtti ugyanott: „Fel foglak akasztani, ha lesz rá lehetőségem” – most Kelenföldön estek neki a Tisza aktivistáinak.
Péntek, dettó: „Ne magyarázzá’, mert megbaszlak, te!” – Magyar Péterék pultját most Budapesten támadta meg egy férfi.
És indult mindez már csütörtökön: Részeg férfi verte szét a Tisza népszavazásos pultját Egerben.
Hát igen, beérett a dogtorminiszderelökúr békemisszió-hadjárata, úgy globálisan, mint helyileg nálunk a lokálban. Akkora béke van itt, hogy a fal adja a másikat, mint Makó Jeruzsálemnek a mackósajtban brummogást! És a sok békepárti felcsútista aktivista spontán kitörő, és felettébb felebaráti szeretettel árasztja el a Tiszát, főleg mikor rájönnek, hogy az nem csak egy folyó.
Nekem ez a Tisza párt egyelőre nem sokat jelent, még mindig egy nárcisztikus alak egyszemélyes showműsorának, de proteszt-alapon azért megfontolom őket, avagy meghányom magamban, mint Fülig Jimmy szokta volt mondani a naplójába írva. Basszus, a végén még rájuk fogok szavazni (eltartott kisujjal persze, egy ilyen képmutató sznob, mint én, csak így képes), mert akiktől ennyire látványosan kapnak agyfaszt a kormányhitű helyi komisszárok, azok még jók lehetnek valamire. Egy ormánybuktatást megnéznék már, valójában akkor is, ha valami nekem alapvetően szimpatikus ormányzat ormányozna, és nem ez a dögletes despota, aki egy személyben. Mert négy ciklus egyhuzamba legyen elég mindenkinek, sőt, legyen elég mondjuk három, mert tizenév teljhatalom láthatóan párttitkár-kolhozelnökké degradálja az amúgy sem jellembajnok politikusokat.
Azt amúgy érteni vélem, miért vagdalkoznak egyre durvábban a pártvezér és kancellár, meg kis kesztyűbábjai, de hogy egy falusi/kisvárosi kisfelcsútista mitől kerül agyvérzésközeli állapotba egy tiszapártos pulttól, az már nehezebb eset. Valószínűleg arról van szó, hogy miként a Dagadték előadják országos szinten a Döbrögit, (miközben európai szinten meg Lúdas Matyinak igyekeznek sminkelni magukat, csak azt nehéz orosz akcentussal eljátszani) úgy a kis szolgabíróik is igyekeznek a maguk egész kicsi szemétdombján nagykakasként kukorékolni, jellemzően nem is sikertelenül. Egyes polgármesterek ma már tényleg élet-halál urai, amennyiben rajtuk múlik kinek jut közmunka, kit rúgnak ki a helyi iskolából egy ideológiailag helytelen lájk miatt, meg egyáltalán, hogy a kocsmárosnak jut-e majd valami tényleges pénzt is a majdani Nemzeti Alkolholistaképző Alapból, vagy inkább az egészet elteszi a hombárfejű bürgermájszter. (Tényleg nagyon ócska már ez a Mi kis falunk című tévés szenvedéstörténet, de kétségtelenül vannak benne realista elemek, mondjuk indokoltan, ha már úgyse vicces.)
Ez a nagy löttyös agresszió persze majd lecseng, így vagy úgy, de le. Inkább úgy, ha kérhetném, mármint úgy, hogy nem megy át nettó erőszakba, hanem a tagadás fázisa után jön a kishatalmi gyász következő lépése, a beletörődés. Azt még megnézném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése