A Dagadt aszonta, mikor véletlenül válaszolt egy olyan kérdésre, amit nem a stábja írt neki, hogy még a családi ebédnél sem beszél gazdasági ügyekről. Szóval vasárnap, ha együtt ebédelnek épp, nem kérdezi meg, hogy Ráhelkém, üzlet hogy megy? Istvánod vett a héten valami új bankot? Szállodát esetleg? Nem baj ha nem, szóval nem nagyon, majd szólók Lőrincnek, akciózzon le neki valami jobb befektetési alapot, úgyse tudja egyik se, mi az! Mert ilyen lenne egy valódi családfő, akit érdekel a Család jólléte, megvanása, gazdagodása, behabzsolt fél vármegyéi. Miközben ő maga is a saját lábán áll (mondta!), elvégre havi több mint hétmillió a közpénzből az a saját láb, nem miénk, amin áll. És ez csak a fizetése, a többi milliárdokat meg nem látjuk, csak csak nem tudjuk nem észrevenni.
De legalább nem néz dokumentumfilmeket, ezt is belemondta az ellenzék sorosista kamerájába, és milyen igaza van. Az úgynevezett „dokumentumfilmek“ mindenféle tényekkel provokálnak, ami meg nem tesz jót a néplélek állapotának, igazából nálunk is Nemzeti Bruttó Boldogságot kellene számolni GDP helyett, mint Propánban vagy Bhutánban, vagy valahol arra, talán Ázsiában. (Vagy mégse, a bruttó boldogságból is vonnának 10% tb-járulékot, 15% adót, és akkor jönne csak a 27%-os áfa, ha bárki élné is a boldogságát, és nem egy kormányközeli bankba tartaná negatív kamatra. A negatív kamat az meg olyan, hogy te fizetsz azért, hogy a bankban tarthasd a pénzed, ami igy akár tíz százalékkal is kevesebbet romlik, mintha az inflációval tartana. Mínusz a banki költségek.)
Viszont kiszakad a Felcsútok Géniuszából a filozófus, miszerint „Az a helyzet, hogy az igazság nem függ attól, hogy mennyien hiszik el. Az igazság az, amit mondok.” Baszki, a sok hülye ógörög Platón, meg Arisztomiafaszom, vagy az a német, a Hégel Kant, az mennyit agyalt azon, mi is az igazság, hogy viszonyul a valósághoz, sőt azon is, mi a frász a valóság egyáltalán, és hogyan viszonyul a megismeréshez. Pechjük volt, még nem ismerhették Párttitkár Viktort, akinek száján maga az igazság, és csakis a teljes igazság csúszhat ki, ha valami nem úgy van, ahogy mondja, akkor az onnantól úgy lesz, és utólag is igaza volt vanni.
Ráadásul Döbrögi nertárs igen megengedő (közéjük is lövethetett volna!), amennyiben megengedi, hogy másnak is lehet igaza. Nem mondja ki persze, ez azért túlzás lenne, igazából egy szál harangvirág szerénységével jegyzi meg, hogy az igazság az, amit ő mond, de nem beszél arról, mások mit mondanak. Mondjuk ha nála igazság, minek is? Egy orákulum nem áll le vitatkozni, az rangján aluli, meg esze sincs hozzá, hisz nem okos, hanem látomásos, az Égiek médiuma aki leközvetíti az Igazságot. (A Gazságot is I nélkül, de arról is szerényen hallgat, nem akar minden dicsőséget magának, elég ha másnak nem jut.) Jut eszembe, eddig nem az volt, hogy ne azt nézzük, hogy mit mond, hanem hogy mit csinál? Most akkor nem jött be a csinálás, és arra kell figyelni mégis, mekkora igazságokat mond? Amiket eddig tehát nem? Össze vagyok zavarodva...
p.s. A cím meg eredetileg John L. Austin híres könyvéé, ami a beszédaktus-elméletről szól. ennek lényege, hogy a kommunikáció meg a cselekvés, az nem két külön dolog, mert valamit mondani, az gyakran maga a cselekvés, esküdni, hazudni, ígérni nem is igen tudunk máshogy, csak szavakkal, viszont ezek valóban cselekvések. Na most, a felcsúti is cselekszik mikor ígér, épp szavazatot maximalizál, mikor hazudik (akkor is), és mikor cselekszik, azzal is üzen valamit. Rosszindulatú, nem ritkán aljas, halommániából fakadó üzenetek ezek, de legalább értjük, ha akarjuk. Akik meg nem akarják, azokkal lehet szavazatot maximalizálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése