Valamikor régen azt hittük (lehet, hogy én is, de hittem én már annyi mindent), hogy majd a világhálós internet annyira sokszínű lesz, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket, vagy fejetlenül kapkodunk, de valami lesz a fejjel.
Ám a net csak részben generálja a kommunikációt, egyre komolyabb gyanúm, hogy inkább csak leképezi azt napi öt-hat témát, ami uralja a bulvár uralta nyilvánosságot, és teszi ezt maximum három-négy nézőpontból.
Például a minapp meghalt Gene Hackman. Szó szerint ugyanaz a halálhír és instant nekrológ mindenhol, a Telextől a Zorigón át a New York Times-ig. És a találgatás: szénmonoxid-mérgezés lesz, akárki meglássa, egyes szakértők (brit tudósok) kizárják a szénmonoxid-mérgezést. Nagy színész volt, lehet, hogy mégis szénmonoxid-mérgezés, napok óta halottak voltak már, nem tudni szénmonoxid-mérgezés miatt-e? És ez így pörög, végtelenítve, mert ha valami egyszer hír, napjában többször írni kell róla, elvégre egy-két hétnél nem tart tovább a cucc, a hónap közepére már senkit se fog érdekelni.
És ha az aktuálisan futtatott hír politikai vonatkozású, akkor annyiban sokszínűbb a kép, hogy van hozzá liberális, balos, meg széljobbos kommentár (szerencsésebb történelmű országokban konzervatív is, nálunk nincsenek látható-hallható konzervatívok), de az három vezető hírnél is összesen kilenc, kurvára kiszámítható interpretáció, százszor meg százszor ismételve, átvéve, beidézve. Az egész interháló mintha nem arra lenne jó, hogy sokszínű legyen a hírek und vélemények palettája, hanem hogy néhány harsány színbe vakuljon bele a fogyasztó.
Kicsit olyan ez, mint kamaszkoromban, mikor az ember tudta, hogy melyik kis lemezbolt, melyik sarkában vannak a spéci hardcore meg akár black metal albumok, miközben a nép Eddát vett a nem kis lemezboltokban, Dollirollt meg Elgétét. Oké, gondolom általában is ilyen a kultúra, hogy van a nagy tömegizé, meg a kis szubkultúrák, és akkor az ember ehet a menzán pörköltet nokedlival, meg összeínyenckedhet magának egy kis szusit, csak utóbbinál sokszor már az alapanyag megléte is problémás.
És ha valaki nem a készre hányt híreket fogyasztaná, ne adj isten autonóm véleményeket is, tűrni kell a sötét sarkokban, mert a tartalom jobbára nem sokféle, csak sokszorosan egyforma, és akkor már meg is érkezünk a véleménybuborék különösen divatos (és ezért indokolatlanul túlhasznált) fogalmához. De ebbe én most nem, én csak a szigorúan monoton darált hírfolyamon nyavajgok.
Tegnap délután bárhová mentem nézelődni online, ez volt a napi alapmotívum, mint egy népies-urbánus négysoros csűrdöngölő:
Tramp-Oszkárgála, Tramp-Oszkárgála/
Lélegeztetőgépen a pápa/
Meghalt, lemondott, becsődölt/
Tramp-Oszkárgála
Tessék mondani, történnek még dolgok a világban ezeken kívül is? Vagy már magát a történést kell újragondolni (az történik, ami virálisan hír), illetve van világ ezen kívül is, vagy a valóság az új virtuális?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése