Metamatek

Mostanában egyre több cikk jött szembe, hogy miért is egyre szarabbak a magyar diákok matekból? Merthogy állítólag azok, ezt ilyen számokban vagy mikben kifejezhető mérések eredményezik.

Na most az van, hogy ebben a technológiai  civilizációban érdemes érteni a tudományokhoz, akinek ez nem megy, az lehet még pszichológus, vagy művész. A matematikával meg az a helyzet, hogy az nem tudomány. A tudomány a valósággal foglalkozik, a matek meg egy csomó mindennel, ami igazából nincs is. Látott már valaki pontot? Nem ilyet, hogy: . Hanem matematikai értelemben vett pontot, azaz olyan dolgot, aminek igazából nincs kiterjedése, tehát nulla dimenziós, tehát nem is lehet. Vagy látott már valaki ötöt? Nem öt tehenet (akiket felrúgott a Mehemed), öt pornófilmet, vagy öt csízt a csupasz körtefán, hanem ötöt úgy általában? Esetleg öt matematikai pontot? Na ugye! Az öt az a dolgok minősége, de csak szerintünk, avagy az öt, miként a pont (egyenes, színuszfüggvény) csak a fejünkben létezik. A tudósok (vagy a tudóskodók) az ilyesmit absztrakciónak hívják, de csak mert  kényszeresen terminus technicusokkal kell dobálózniuk. De ha már: a matematika absztrakciókból, csak a fejünkben létező elvonatkoztatásokból indul ki, azokat tekergeti, hajtogatja, azokkal legózik, és a végén meglepődik, hogy az egész valahogy mégis jó valamire.

A matematika tehát nem tudomány, akkor inkább már művészet. Mint az őszinte és a kőkemény legózás. És tényleg, a szépség sem a dolgokban van, csak a fejünkben, mikor valamit szépnek (felzaklatónak, undorítónak, laposnak - szóval másképp művészinek) látunk. Amúgy pedig a filozófia meg túlírt irodalom, rendes filozófus is csak olyasmivel foglalkozik, ami a fejében van, absztrakt, mint egy matematikus, csak nincs kedve számokkal bíbelődni, mert a nyelvet tekergetni számára érdekesebb, és ilyeneket ír le, hogy a lét nem létezik, mert ami létezik, az attól létezik, hogy léttel bír, a lét maga tehát legfeljebb létlik! Hát nem tiszta költészet ez? Megvan benne minden: játszik a nyelvvel, úgy tűnik hogy beszél valamiről, és elég általános, miközben teljesen felesleges. Ilyen az igazán jó költészet is. meg az a matek, amiért ötös jár az iskolában.

És akkor a konklúzió: a matek egy kötött formákkal dolgozó, de magasabb szinten már igen kreatív művészet, amihez vagy van tehetsége valakinek, vagy nincs. Egy szintig el lehet benne jutni bárkinek, ami rendszerint elég is, de az egyismeretlenes egyenlet még nem a művészi szint, az  csak olyan, mint a multaós csujjogatás Mozart Don Giovannijához képest.

És hogy miért szarok a magyar diákok matekból? Ja, ez egyszerű, szarul tanítják őket, szar módszertannal, ez így volt az én időmben, de lehet, hogy így van még mindig. (Talán nem véletlen, hogy a közéktatásban csak túléltem a  matekórákat, az egyetemen meg már tudtam élvezni is időnként.)