A Zombiváros egy tavalyi (más rabbik szerint tavaly előtti) darab, de ez mindegy, lehetne bármikori úgy az 1950-es évek vége után, a zsáner addigra megvolt, a túltermelés zombifilmekből meg azóta is, tehát ha valaki nagyot akar menni, akkor vagy valami vicces-véres-ironikus dolgot kell letennie, vagy a legócskább, sokszorosan agyonhasznált klisékből összehányt szemétdombot. A langyos középszer nem ér, ez nem kibaszott Csehov. (Tényleg az megvan valakinek, hogy Anton Pavlovics anno vígjátéknak írta/gondolta a legtöbb darabját?)
E tekintetben a Zombiváros kis híján kudarcot vall, de lesz elég rossz ahhoz, hogy élményszerű legyen, és elég tudatosan ilyen, hogy valami kicsavart esztétikum is megcsillanjon, bennünk. Tényleg bennünk, nem a filmben, abban szándékoltan csak az olcsó horrorok görbetükör nézete van, műalkotássá bennünk áll össze, feltéve hogy el bírunk viselni ebből másfél órát, valamint szarkasztikus mizantrópok vagyunk, akik minden szemétbe bele akarják látni a kultúrkritikát. (Én nem akarom, sorozatokba, szuperhős-szarokba, romkomokba nem akarok látni semmit, azokat látni se akarom, pont ahogy az operettre mint olyanra is atomot kellett volna dobni rég.)
Nem biztos, hogy a film eltalálta a célközönségét, leginkább mert olyanja nemigen lehetett, egyszerre akart odacsapni az online médiának, mert itt még a gagyi filmek is megérdemlik a mozitermet, a gagyi filmeknek, hogy ezek mekkora hülyeségek már, és a nézőnek, aki ezt az izét megnézi.
A szinkron néha olyan, mintha a stúdió vécéjében hozták volna össze a takarítók. (Ez mondjuk Ed Wood legendás darabja a 9-es terv a világűrből esetén tényleg majdnem így volt, de ott szándékosan. Ott tényleg a titkárnő, a gondok meg az arra járó pizzafutár mondták fel a szövegeket, elvégre ennyi járt a világ valaha volt legrosszabb filmrendezője főművének. (Amúgy itt lehet megnézni, pazar: https://www.youtube.com/watch?v=-EgWVEb5gzY&t=1s)
A legfontosabb jelző a filmre: kellemetlen. Viszketeg, fészkelődős, fogfájós, ragacsos, nyúlós, fésületlen, hideg verejtékes kellemetlenség, de legalább hozza az elvárt trash-élményt, és közben nem mentes az öniróniától.
Mert elég meta is a cucc, az egész a körül forog, hogy az egykor híresen ócska horrorfilmeket forgató, és harminc év távlatából naná hogy kultikus rendező (ez lenne Dan Aykroyd) visszatér, egy pont ugyanolyan szar ócskasággal, amitől kitör az ájulós hiszti a rajongóknál, meg a zombi-apokalipszis a kisvárosban, hisz ez is csak egy megyei harmadosztályban játszó ócskaság.
Ilynek vannak a filmben film előzetesében, hogy: „Len Carver húscafatokkal fűszerezi a vérfürdőt! A bolygót zombikannibálok árasztják el! (...) Az élőhalottak elveszik az eszed, megbénítják a szemed, és károsítják érzékeidet!“ - mindez pedig egy húszéves árufeltöltő stílusában és fahangján előadva, bár a fiúvécé akusztikáját én egy kicsit hiányoltam.
És a főbb szereplők, akik annyira sablonosan amerikai gimisfilmes karakterek, hogy egy barkácsáruházban kellen árulni őket, elmennének megnézni az egykor is rossz rendező aktuális kulturális merényletét. (A legfőbb Feka Csávónak mondjuk muszáj, ő a suli mellett a moziban dolgozik.) A nézők, ez esetben én, jómagam és szerény személyem, meg nem lepődnek meg, hogy nem csak a film a filmben vannak a zombik, hanem a film a képernyőnben is, azaz bár a legendásan legendátlan rendező percekkel a megjelenése után elhalálozni látszik, de Feka Csávó és Mérnema Nője megnézi az utolsó nemremekművét, naná hogy Halloween estéjén, és aztán együtt harcolnak a városkájukat amúgy évszázados távlatokban sújtó, zombiváváltoztatós átok ellen. Eredeti, nem? (Annyira filmes film, hogy a megfejtése szerint a filmbe kell zárni a valódi zombikat, így készül a Zs-kategóriás horror, amit tehát nem rendezi a rendező, csak telizombizza. Vagy valami ilyesmi.)
Chevy Chase meg Dan Aykroyd viszont csak annyit vannak jelen, hogy alulról súrolják mellékszerep kategóriáját, de hát így járnak a régen híresvolt komikusok, akiknek ezek szerint még van az a pénz... Egyébként elég sokat vannak képen, csak épp nincsenek jelen. És jellemzően a főmellékszereplő csaj se színész (ez eléggé látszik is rajta), hanem valami húszéves Insta-celeb, és professzionális gémer, hogy szakadna ránk végre egy űrlény-invázió!
Hogy a zombiváros rossz, az tuti. Hogy szándékosan az, az valószínű, kérdés nagyjából így három marad:
- Tudtak-e volna az alkotók valami Zombieland-szerűen jót összerakni? (Kizárt.)
- Ez most akkor egy tinihorror-paródia, vagy tinihorror? (Egyik se, inkább egy identitászavaros eperlekváros tökfőzelék.)
- Nézhető ez egyáltalán? (Szódával elmegy, még szórakoztató is, csak megvilágosodást, katarzist vagy egyáltalán drámai mélységet ne várjon senki, ilyeneket nyomokban se tartalmaz. Van helyette kiszívott agyú seriff, élőhalott könyvtároscsaj, meg a világ leolcsóbb zombi.-sminkje, azaz fekete szemfesték.)
Nos, határozottan elkezdtem vágyni valami rendes szerzői filmre, még az is lehet, hogy több mint tíz év után bevállalok valamit Wim Wenderstől. (Még a múlt században az egyik műve - A világ végéig - volt a szakdolgozatom fő témája, akkoriban asszem bírtam a dolgait.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése