Sokféle istenben nem hiszünk

"Ateistának lenni csak annyit tesz, hogy úgy gondolunk Jahvéra, mint ahogy a legtöbb tisztes keresztény gondol Thorra vagy Baalra vagy az aranyborjúra. Ahogy egyszer korábban mondták: "mind ateisták vagyunk a legtöbb istent tekintve, melyben az emberiség valaha hitt". Néhányan pedig egyszerűen egy istennel tovább mennek.“

(R.D.)

Ma van Richard Dawkins evolúcióbiológus 84. születésnapja, aki kétségtelenül az egyik legismertebb, és legnagyobb hatású tudós, legalább is a nyugati világban, mert elbírom képzelni, egy-egy rendes iszlamista sejkségben mennyire be lehet tiltva. Persze nyugaton is utálják elegen.

Dawkins ugyanis nem egyszerűen ateista, hanem kifejezetten vallásellenes, ő már nem úgy tekint a vallásra, mint anno Marx és Engels, hogy az a „nép ópiuma“ (mert a 19. század második felében az ópium volt leghatékonyabb fájdalomcsillapító), hanem mint valami ittfelejtett babonahálózatra, ami csak gátolja a fejlődést, vagy mit. (Azt ugyanis részemről a fene tudja, az emberiség fejlődik-e egyáltalán, hisz a biológiához nem értek, a civilizációs fejlődés  lehet, hogy sima önpusztítás, a kultúra meg eleve nem tud fejlődni, az csak változik, mert nem egy állapot, hanem egy folyamat, ami nem A pontból tart B-be, ahol B jobb mint az A.)

Nem mellesleg a legtöbben Dawkinsnak tulajdonítják a „mém“ fogalmát is, amit a gén mintájára alkotott meg, a kulturális/szimbolikus mimézisre, azaz utánzásra. Mém lehet egy szokás, egy divat, egy hiedelem, és elég béna, hogy ma a legtöbbek számára az egy hülye kép valami ócska, szellemeskedő szöveggel. (A mémek Durkheim szociológiájában még társadalmi tények, mint kollektív tudatjelenségek - mert nekem még mindig erős gyanúm, hogy valójában már  ő is a mámekről írt, csak még nem így hívta őket. De a mém fogalma azóta mémesedett, és divatosabb mint bármely más, eredetileg kultúrtudományos fogalom, csak persze nem úgy használják, nem arra, és nem jól. De egymilliárd kommentelő  nem tévedhet a fotelben.)

És mém lett az a Dawkis idézet, amit tizenéve láttam nagy, piros és felettébb emeletes londoni buszok oldalára  felírva, hogy „Nincs Isten, szóval ne aggódj, csak élvezd az életed!“

Amire volt válasz is, szintén buszokon, ha jól emlékszem az ottani orosz ortodox egyháztól, hogy de, van Isten (inkluzíve túlvilág is, gondolom) úgyhogy  pont ezért élvezd az életed.

Nem tudom kinek van igaza, lehet, hogy én ezért nem élvezem a sajátomat.

natlib.govt.nz