Volt még pénteken ez a Trampli-Zelenszkij találkozó a fehér házban (az Orális Irodában természetesen), pedig a sárgában kellett volna lennie. (A „sárga ház“ az egy régiesebb magyaros megnevezése a az intézetis elmegyogyónak, mert az egykori Lipótmezei tébolyda sárga volt. Lehet, hogy még most is az, de az őrültek már nem ott laknak, köztünk járnak, jellemzően szolgálati autóval.)
Szóval volt ez a megbeszélés, ami pont a várható botrányba fulladt, amennyiben a Krumpli Donáld, meg alantas énje (hivatalosan: alelnök) kettő az egy ellen alapon mentek neki az ukrán elnöknek, nagyjából egy bebaszott kocsmatöltelék színvonalán. („Mér háborúzol köcsög? Mi békét akarunk bazmeg, te meg háborúzol? Mér támadtad meg magadat, he? Diktátor-e vagy, kussoljál már ha én beszélek!“ - lényegileg ez volt, ha a szavak szintjén ennyire nem is engedték el magukat.)
Én Zelenszkij helyében így bele se mentem volna az egészbe. Mert a vele szemben ülő nárcisztikus pszichopata (mind a kettő, de főleg Donáld kacsa), ha kamerát lát, az eleve négyzetre emeli benne az amúgy is folyamatosan jelen lévő hisztis, agresszív és kibaszott sértődékeny óvodást. Kamera előtt ő verekedni akar (alapvetően szimbolikusan persze), ahol győzhet, lehetőleg kiütéssel.
Úgyhogy az lett volna az alap, hogy zárt ajtók mögött tárgyaljanak, Trampli akkor is egy műveletlen bunkó lett volna, trágyaszagú lehelettel, mert nem adhat mást, mint mi lényege, de legalább nem kezd el a nyilvánosságnak szerepelni. Plusz tolmácsot kellet volna alkalmazni (miközben Zelenszkij angoljával semmi baj nem volt), kettőt is, mert tolmácson keresztül viszont sokkal nehezebb a másik szavába vágva kiabálni, ami a jenki elnök legfőbb fogása, márhogy a szokásos retorikai eszközök helyett. Olyanjai nem nagyon vannak.
És akkor egy szinten lettek volna kommunikációs szempontból is. Mert az nyilvánvaló, hogy a sárgafejű tata az angolt se beszéli valami kifinomultan, más nyelvet meg nyilvánvalóan egyáltalán nem, és ehhez képest érezhette magát fölényben, hogy ő az anyanyelvén beszél, a másiknak meg akcentusa is van, hát nézzék már milyen kis hülye! Ellenben ha Z. is az anyanyelvén beszél, azzal nem tesz felesleges szívességet a másiknak (avagy nem fekszik be alá), egyenrangú félként prezentálja magát, másfelől Kretén bá' nem tud mondat közepén a szavába vágni, mert meg kell várnia a fordítást. És az egész máris nem így alakul, ahogy azt láthattuk.
Persze nem biztos, hogy az amerikai elnök esetében érdemes bármilyen taktikát, pláne stratégiát farigcsálni, jellemzően már az sem igaz, amit kérdez, és órákkal később bárminek elmondja homlokegyenest az ellenkezőjét is, kikérve magának, hogy bármikor mást állított volna.
Jellemző, hogy pár napja Trampli tatától, a brit miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján megkérdezték, még mindig tartja-e korábbi állítását, miszerint Volodimir Zelenszkij egy diktátor?
„Ezt mondtam? Nem hiszem. Következő kérdés” - válaszolta a sajnálatosan amerikai elnök. Miközben pont ezt mondta, meg írta ki a saját magának gründolt „közösségi médiájában“. Nem hiszi hogy tudná, hogy mit hitt arról amit mondott azzal kapcsolatban, hogy mit gondol arról, mit is hisz. Világos, nem? Egy bomlott személyiség fakó ragyogása. Amitől neki már a közelmúlt se a régi.
A kocsmai hét perc - magyar felirattal - itt nézhető meg, a tahó antidiplomácia magasiskolájaként.
p.s. Mindeközben itthon a Felcsútok Géniusza olyat szól, a mindenféle önkényuralmi álmodozásai kapcsán, hogy: „A kormány készen áll, hogy elmenjen a falig, sőt azon túl is!" Amivel szerintem vigyázni kellene, Ártunk és Ormányunk ugyanis annyira magasra hágott már a demagógia és a despotizmus újabb és újabb csúcsait ostromolva (támadva), hogy már valahol a tizenharmadik emelet magasságában jár. És ha átmegy egy falon, amin talán nem véletlenül nincs ajtó, akkor mi is várja a falon túl? Ja, tizenhárom emeletnyi zuhanás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése