A Forma-1 1egyformán unalmas még mindig, én meg kényszeresen nézem, mert kell valami rendesebb kényszer is azon kívül, hogy mindig centire ugyanoda teszem vissza a konyhapulton azt az egy poharat, amiből a kávén kívül minden iszok.
Úgyhogy ma hajnalban felnéztem megtekinteni, illetve felkeltem ránézni a kínai sprintfutamot, ami naná hogy unalmas volt, viszont igen tetszett. Mert Hamilton indult az első helyről, autózott egy nem túl megterhelő győzelmet, nálam meg működött az orwelli duplagondol, miszerint tudom hogy unalmas a verseny, csak nem gondolom.
Avagy mindig is hülyének néztem a fanatikus Ferrari-drukkereket (vagy szurkolókat? nem, ha az aki drukkol, az drukker, akkor az, aki szurkol, az szurker, egyszerű logika!), a fanatikus fodbalmániákusokat is, ez csak verseny a show-business keretrendszerében, nem kell belőle vallást csinálni. De mivel a ferráristák azt gyártanak belőle, a piros autókat mindig is némi gyanakvással néztem (jó, anyám Hyundai-a az nem számít), most meg tetszik, ha az egyik nyer. A másik persze még mindig nem érdekel, az egész kultúrkörhöz annyi közöm van, hogy kábé húsz éve szereztem egy olasz nyelvvizsgát, amit soha nem használtam semmire, de még a (ma már csak néhai) nyelvtudásomat sem.
Viszont beleolvastam a Mandinerbe, mert ott mindig remek félagyú barmok írogatnak, jellemzően primitív és gyűlölködő hülyeségeket (szóval abban a töménységben már kis híján szórakoztató, nem csak idegesítően szánalmas), hát ott aztán nincsenek elájulva a kedvenc versenyzőmtől. Én meg perverz vagyok, hogy minek megyek oda, de talán pont ez a lényeg, hogy az ott nem az én buborékom. Mondjuk szerencsére:
„Primitív csimpánz. Köcsög buzi. Kvótanéger. A Ferrarinak már volt néhány világklasszis versenyzője. De egy ilyen undorító majom még nem volt közöttük. Korcs feka. Nigger strici. Közutálatnak örvendő undormány. Mocskos buzi nigger. Primitív állat. Fasszopó köcsög.“
Ez egy csokor a legáltalánosabb, leggyakoribb minősítésekből, hiába no, a mandis kommentelők képesek árnyaltan fogalmazni, és szofiszztikált értékeléseket adni bárkiről, aki nincs, létező személyekről csak ilyen szinten. (És persze megvan ennek az inverze, Ártunk és Ormányunk, meg az Ő Hazájuk nevű nácicska párt szép szavakkal feldicsérése.)
Tényleg nem tudom Hamiltonnal mi a bajuk, gondolom a bőre színe, meg hogy sikeres és gazdag (amik mi nem vagyunk), meg van pofája liberálisnak is lenni, és a rohadék ráadásul anyanyelvi szinte beszéli az angolt, pedig nála ennek nincs is sportértéke! (Dajcstominak meg több újjászületés sem lenne elég hozzá.)
Jobban belegondolva, lehet, hogy én is rühellem, vagy legalább is indokolt lenne, csak sajnos mostanában már nem megy mind hét főbűn, a középső, az irigység például egyre kevésbé. A rezignált szomorúság meg még a bigott katolikusok szerint sem az. (Torkos az vagyok, meg lenne még a jóra való restség, csak az nem így külön van, rest vagyok én bármi másra is, lehet hogy az irigykedés hiánya is lustaság kérdése nálam. Lusta vagyok irigy lenni, az olyan fárasztó és idegesítő, a hajam meg amúgy is korpásodik.)
Holnap viszont megnézem a versenyt, hátha lesz valami tájfun, attól szok izgalmas lenni a versenygépjárművek vetélkedése, kivéve ha Hamilton vezet, mert akkor az az izgalmas, hogy nyer-e egy unalmas versenyen. Vagy valami ilyesmi.
reddit.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése