Levelet írt a külhoni magyaroknak a Felcsútok Géniusza az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kerek, 177. évfordulója alkalmából. Pedig elég lett volna egy képeslapot küldenie, ilyen kardozós-huszárosat, lószarszaggal, az olyan stílusos lett volna. Érdekes amúgy, hogy mikor kampányüzemmódban van (mondjuk mikor nincs abban?), mindig ő ír levelet, mikor kicsit lanyhább a helyzet, már Agyarország Ormánya. Pont mint ahogy nyugdíjat ő emel, az emelés elinflálása viszont mindig a gonosz világgazdaság bűne.
Nade a levél, az valami mélyen felemelő (ez most képzavar, ugye?), de annyira, hogy az állami hírgyár szerint: „A miniszterelnök sorait nemcsak a szomszédos országokban, hanem világszerte idézik majd a nemzeti ünnepünk alkalmából.” Hát igen, akkora világpolitikai ő fingja a passzátszelet a mi Niszterelnökünk, hogy az egész világon idézni fogják. (Szerintem Rákosi elvtárs-pajtásról írhattak utoljára hasonlót e kis hazában, de egyébként jól illik a jelen hivatalos retorikájába is.) Mert az ugye nyilvánvaló, hogy Indonéziától Venezuelán át, egészen Izlandig mindenhol idézni akarnak majd valamit tőle, hiszen március 15. a nap, mikor az egész világ, de tényleg az egész szerte, a mi nemzeti ünnepünkre figyelnek.
És hogy mit is ír a hogyishívják a külhoni magyaroknak? Nem érdekes, rég semmi jelentősége, emlékezzünk hőseinkre, miazmás. A vicces inkább az, hogy szerinte a forradalmárok anno a békét választották a háború helyett, a rendet meg a felforgatás helyett. Aha, egy forradalom az pont ilyen. A forradalmárok nem akarnak felforgatni semmit, a világban amúgy is elég sok a felforgás, az bennük a forradalmi, hogy mindenki maradjon a helyén, nagyjából kussolva, valamint engedelmeskedjen a földesurának, különben fel lesz pofozva. Az igazi forradalmár az lehajtott fejjel hallgat, persze otthon, a négy fal között, felemelt fejjel csak akkor hallgat, a ha a Vezér beszél, de akkor sokan hallgatják egyszerre, az előírt fényes tekintettel. A márciusi ifjak pont így tettek, semmi rendetlenkedés nem volt ott kérem, csak békés kvaterkázás holmi kávéházi szegleten.
És nem, nem lett háború sem a forradalomból, hisz ők békét akartak. A történelemkönyvekben persze emlegetnek csatákat meg hadjáratokat, de ezt nem kell annyira komolyan venni, az egyrészt csak kisebb lökdösődés volt, csekélyke csihi-puhi, másrészt meg ennyi kell is egy rendes, igen konzervatív békeharchoz. Na!
p.s. Az azért érdekelne, hogy a külhoni magyarokba beleérti-e a felcsúti mondjuk az amszterdami, londoni vagy dublini magyarokat is? Mert ha igen, akkor nem kéne kibasznia velük, mikor például nem szavazhatnak levélben, míg egy kolozsvári meg igen. Persze lehet, hogy ők nem magyarok, különben mit keresnének - nem-trianoni alapon - külföldön? Pénzt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése