120 éve halt meg Jules Gabriel Verne, eredeti nevén Verne Gyula, a méltán híres író, akiről mindenki tudja, hogy ő írta meg a Némó kapitány a Holdba című sándormátyást, amit később többen is eljátszottak, például a Sztrogoff Mihály nevű címlapsztár, filmen főleg.
A későbbi Gyula bá' még mint egészen kicsi csecsemő született, szinte napra pontosan száz évvel anyai nagyapám előtt (1828-ban), de már pólyás korában sem érdekelte az ügyvédi pálya (meg a skót ősei), így lett francia író. Ez leginkább azt jelentette, hogy franciául írt, de nem csak számlákat meg leveleket, hanem sok könyvet, amikből olvastam is jó párat, csak olyan régen, hogy már.
Irodalmilag feltalálta a tengeralattjárót, a dinoszauruszokat valamint az oltári nagy űrbekúrást. (Utóbbi Kurt Vonnegut kifejezése, aki a „tremendous space fuck“ kifejezéssel kommentálta az Apollo Valahány fellövését.) elképzelte a tévét is, de amaga részéről valamikor a 25. századra jósolta a feltalálást, ami fura, különösen ahhoz képest, hogy nála a már a poszt-polgárháborús amerikai veteránok a holdig ágyúzzák magukat. (Persze kézenfekvő a magyarázat, mivel nem volt tévéjük, nem azt bámulták egész nap, így volt idejük holdutazni. Később már nem, az Apollo-11-et is Stanley Kubrick rendezte, mint az közismert.)
Egyébként szerintem valójában Verne írta a kedvenc Jókai-művemet (oké, csak ezt az egyet bírom), A jövő század regénye címűt, (csapkodó üvegszárnyakkal repülő gépek, meg gőzgéphajtású parlament, imádom) ami témáját és stílusát tekintve is tisztára Verne, gondolom Jókai csak a rohadt hosszú, fárasztó, és viccesen régies nyelvezetű leírásokat adta hozzá, hogy azért ő is írjon bele párszáz oldalt, pártucat oldalanként. Ellenben a Sándor Mátyást úgy lopta mesterétől, Alexandre Dumas-tól, annyira feltűnően Monte Christo grófja ez a Mátyás, foglalkozására nézve szintén gróf, és hősies ingyenélő, egyúttal a várbörtönök kutatója.
Keresek is mindjárt valami rendes szimfóniát hallgatni, mert azért 19. századi kalandregényeket olvasni már vagy húsz éve nincs kedvem. persze lehet, hogy a nosztalgia előbb-utóbb meghozza azt is.
Georges Méliès: Utazás a Holdba (1902)
- egy kép a filmklasszikusból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése