Na nem úgy, nem maszturbatív értelemben, hanem hogy családilag. Mára múltkor is értetlenkedtem itt, hogy van az, hogy én nyugodtan trónolok épp, olvasok valami jó könyvet, ahogy egy ember, és akkor a szerintem felettem lakók beszélgetéseibe hallgathatok bele, mert ezek a lakótelepi házak olyanok, hogy vezetik a hangot. de gyanús, hogy valamelyik szobából már nem hallatszana le a vécémbe, hogy miért fogyott el a hipó, illetve hogy Ferikének már tegnap se volt hőemelkedése. Biztos abbahagyta a hipóivást, ez rendszerint javít az ember állapotán. (Bár pont a Covid-járvány idején javasolta a Trampli Donáld, hogy az emberek igyanak hipót, mert az fertőtlenít, a járvány meg egy fertőzés, ilyen vírusizé.
Ellenben ha épp nem szűrődik le semmi információ, akkor tuti az ajtóm előtt állnak meg páran beszélgetni, mindenféléről, ami nagyon nem tartozik rám, de legalább nem is érdekel. A vécé meg a bejárti ajtó mellett van, a lépcsőháznak meg remek az akusztikája (mondjuk nem is értem, ez miért volt fontos), úgyhoogy egy kisebb esti szorulás révén már mindent tudok Margitka néni gyomorproblémáiról. Egyébként nem Margitka, vagy hát van valamekkora esélye, de nem tudom a nevét. Elidegenedés van, flaszter-falanszter, már rég nem szokás tudni a szomszédunk nevét.
És miután én hallok mindent az ajtó elől, eleve lábujjhegyen megyek ki kávét főzni, mert nyilván a lépcsőházból is hallani, ha megégetem a kezem, és istent emlegetem, súlyosan negatív kontextusban. Nem kockáztatom meg, hogy Margitka meghallja, és be akarjon jönni segíteni. Én ehhez már rendesen elidegenedett vagyok.
Esetleg ha reggel nem hagynak nyugodtan olvasni, bosszúból kiírom a lépcsőházi faliújságra, milyen színű volt, mennyi és milyen állagú, mert ha már a köztér betolakodik a privátszférámba, akkor a kölcsönkenyér addig jár a kútra, míg vissza.
nobleworkscards.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése