2016. május 19., csütörtök

A határok

Kevés dolog húz fel jobban, mint egy halálra éheztetett gyerek. Pontosabban semmi, ez az emberi minőség legalja, egy olyan morális pöcegödör, ahonnan már nincs kiút. És mindig van magyarázat, a hatóság nem látta, a szomszédok nem akartak balhét, a szülők meg agresszívan léptek fel.

És tessék mondani, nem lehetne azt csinálni, hogy ha erős a gyanú, megy valaki, akit nem mer pofán verni a szülő, egy erős ember, aki nem agresszív, csak benne van a bugi  lábában? Ez még nem lenne erőszak vagy kényszerítés, csak jogosnak tűnő védelem. Senki nem látott még rendőrt, aki megakadályozza a jogsértést, és nem csak helyszíneli? Pedig alapvetően erre is tartjuk őket, normál esetben nem kellene másfél éves kisgyererkeknek éhen halniuk, mint ez nem először esett  meg...

Én szeretek itt vicces lenni, de most nem ment, bocs, mondom ezt én mint nem szülő, képzelem mi lenne, ha igen... Akkor nyilván vért akarnék inni, és igazam lenne...

3 megjegyzés:

  1. nem kell mindig viccesnek lenni. Attól még szerethető az író.

    VálaszTörlés
  2. Köszi, nyilván van amivel már nem viccel az ember. A halállal amúgy lehet, de egy gyerek értelmetlen halálán csak tehetetlenül dühöngeni elképzelhető.

    VálaszTörlés