Ahogy utánanéztem a számoknak, a
helyi kórház nagyon komoly bővítését (a fél intézményt vadiúj, rendes épületekbe
költöztették, plusz kaptak teljesen új felszerelést) 12 milliárdból hozták
össze. És kérdezném csendes elkereseredtettséggel, hol van ez ahhoz a háromezer (írjuk
ki nagybetűvel: HÁROMEZER) milliárd forinthoz, amit a jó esetben felesleges
paksi bővítésre szórnánk el. Amire már súlyos tízmilliárdok mentek, úgy, hogy
egyetlen ásónyom sem történt, de a csodásan felújított kórházban meg hiány van
tiszta ágyneműből, orvosról, meg képzett ápolóról már nem is szólva. Mondom ezt
úgy, hogy nagyapám ott fekszik, reménytelenül, vergődve, rossz látni.
És mikor egy kollegám ilyet
kérdez, hogy „Találkoztál-e a Nagy Celluksszal?”, akkor azért elröhögöm magam
végre, ugyanis nem találkoztam. Nem is igazán köszönnék egy nagy celluksznak,
szerintem ezek olyan önhitt ragasztószalagok, én amúgy is szigszalag-párti
lennék. Aok szerények és hatékonyak.
Részemről a politika menjen a
fenébe, én mostanában az életet igyekszem túlélni (nem könnyű, de húsz euró
plusz áfa áron nem küldök majd semmit), spirituális szinten pedig materilaista
leszek, a gurum nem hív majd vissza, de legalább karmikusan nem, amúgy pedig a
csajom, ha van, a két lábára áll. (És barackos kert a nyár...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése