Ma kétszer (hajnali négykor meg délután) kötöztem újra a kutyadék lábsebeit (és persze leüvöltöttem a fejét, hogy most már valóban veszek neki ilyen tölcsér formájú gallért, csak hogy szívjon ő is kicsit...), és mikor már nyugi lett volna, kiderült, hogy a WC vízben úszik, szerencsére nem az output oldalon, de a tartályba menő csőből jóformán spriccelt a (szerencsére) tiszta víz.
Most a konyhában és a vécében nincs víz, a fürdőszobában mosogatok, a vécé mellett meg tartok egy vödör vizet (leöntésileg), ám lapulevél helyett van vécépapír, momentán az egyetlen civilizációs vívmány nálunk, de gyanús, hogy a szerelő már nem ér ide ma, mondjuk csak felületesen ígérte...
A Dudli, mint lámpaernyő. Csinos lesz, csak szerintem még sokkal jobban az agyadra fog menni.
VálaszTörlésMilyen kiválóan feltaláltad a lakótelepi pottyantóst. Egyszer nálam is volt csőtörés, de az a konyhában, viszont legalább hajnali mittudoménhánykor. Elzártam a csapot, mert legalább "jó helyen" durrant szét a cső, aztán valaki jófejségből megszerelte nekem előbb-utóbb. Most már az a jó, hogy ilyesmiket a Dani szerel.
Nu, megjött a szerelő, pont egy nappal később, de egy tömítés meg három húzás a franciakulccsal, tíznél kevesebb perc, háromezer forint, de OK, én tényleg nem tudtam volna, hova kell nyúlni.
VálaszTörlésDudli meg centikre van a lámpaernyőtől, csak ember nem látott még leüvöltött fejű labradort ilyen vidáman, gyanús, hogy a lámpaernyő tíz percel nyűjtaná meg a biztonságérzetem....