Olvasom az interhálón, hogy a
magyarművészeti akadémija (szerintem így kell írni, egyéb változatok engem
aláznak meg, aki magyar és nem művész, csak bírja) szerint az Oscar- meg a
Nobel-díj az valami nemzetközi (aka: internacionalista) összeesküvés, illetve
pontosan idézve hamis bálvány. Miért bazmeg, egy igazi bálvány az már jó lenne,
kérdeném. Persze, csak nagy tokája van, ostobaságokat beszél és viktor a
keresztneve, na őt ugrálják körbe a táltoslovas agyhalottak. Akik művésznek
képzelik magukat, pedig csak szánalmasak, szeretik a Ligetet beépíteni
szörnyszülött épületekkel, és nyilván a fideszkádéenpére szavaznak majd. A sok
hüjéje.
De Kertész Imrét meg kell védeni,
egy ilyen kaliberű író igazán nem szorul rá, de ő annyira világszínvonal, hogy
a Kudarc című regényt akkor kezdtem
újraolvasni, mikor befejeztem, nem bírtam volna abbahagyni. Ilyen pedig
egyetlen más íróval sem történt meg, legalább is esetemben. (Azt meg nem
hinném, hogy a felcsúti és sleppje egyetlen Kertész-könyvet olvasott volna,
lassan azt sem, hogy az utóbbi húsz évben egyetlen könyvet is.)
És a legidegesítőbb, hogy ezek a
műveletlen bunkók művelt, ám ízlést nélkülöző hatalommániás bunkókat neveznek
ki kulturális tótumfaktumnak, a bunkó vezír legnagyobb örömre és
elégedettségére. Még szerencse, hogy a könyvespolcomhoz nem nyúlhatnak. Miként
a valódi kultútrtörténeti dolgokhoz sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése