Adóbe vallás

Az adóbe (egyesek szerint adobe, de szerintem az valami kompjúteres huncutság) vallás egy érdekes vallás, évente egyszer megyünk templomba miatta, ami feltűnően hasonlít egy postára, csak sokkal többen vannak, és az emberszagot idegeskedéssel kompenzálják.

Én pedig jó szokásomhoz híven idén is az utolsó (jó esetben az utolsó előtti) pillanatra időzítem a vallást, be. Viszont a három alapvető elemből idén kettőt megtaláltam, azaz van ilyen navos nyomtatványom, a munkahelyemtől kapott igazolásom, de hogy a kiadónál mennyit kerestem, arra nincs dokument, szeretném azt hinni, hogy elfelejtettek küldeni, de nagyon tuti, hogy elhagytam/kidobtam/megette a kutya. Szerintem tavaly erre az utóbbira fogtam, úgyhogy idén töredelme voltam a pénzügyessel, és vállaltam, hogy simán rendetlen vagyok, már ha még tt dolgozik a jó fej pénzügyes nő, mert ugye évente egyszer kommunikálok vele. Amikor május 18-19.krnyékén felsikítok, hogy lökje át ímélben azt a két számot, amit be kell írnom, sürge-sürge, no meg bocsi ofkórz.

Valójában mindig is magam csináltam az adóbevallásom, már  fősulis-egyetemi évek alatt is, és innen visszanézve elég meglepő, hogy nem késtem soha, sőt még késő esete sem álltam soha a postán. És csak egyszer hibáztam, mikor nálam az jött ki, hogy visszajár valami nyolcezer forint, erre a hivatal írt egy nagyon hivatalos határozatot, hogy márpedig az inkább nyolcvanezer. Lehetett volna nyolc napon belül fellebbezni (mindig ez a nyolc...), kicsit töprengtem is rajta, aztán gondoltam ők a hivatalos hivatal, nálam jobban ismerik a szabályokat, egyébként is a dalmát tengerpartra vágyom, ők fizetik a hotelt meg az útiköltséget, a költőpénzt már én is tudom állni. (Ebből is látszik, hogy nem mostanában volt.)

És most gyorsan megnézem a frímélt, jött-e valami reakció, ma még az is megfelel, ha nem dobla vissza a mélerdémon, mondván, hogy már nem létezik a cím...

De ez az adóbe nem jó vallás, még szerencse, hogy csak évente egyszer kényszerít rá az állam. Aki persze én vagyok, nem is értem magam.