Mi 30?

Régi és ócska közhely a „régen minden jobb volt”, nem is igaz persze, de ma rájöttem, a pontos jelentése az: „Harminc éve minden jobb volt!”

Mindenhol szembe jön a hülye nyolcvanas évek-nosztalgia, akkor volt csúcson a popzene, akkor a férfiak már nők voltak és viszont (Boy George és Grace Jones megvan még valakinek?), koptatott farmer volt és tapsolós dobgép, no meg az érett, és a sajtokhoz hasonlóan ettől szagos Kádár-rendszer nálunk, jugoszláv nyaralással meg Donald-rágóval. Mit mondjak, az is hülye, akinek ezek hiányoznak.

Pedig ha valakit ’86-ban pofán vert a rendőr, az kérem pofán volt verve rendesen, nem úgy mint ezek a maiak, Korda Györgynek még volt haja, bár már akkor is csak vinnyogott éneklés címén és pont ugyanezeket, a helyi áruházban meg csizmás szovjet tiszteket lehetett látni, ahogy farmert vesznek. Kilóra amúgy, láthatóan annyi volt a kérdés, hogy hány mázsa fér egyszerre egy tankba, mert náluk már aranyárban mérték. Na ez után érezzen a fene nosztalgiát. És a nagyon szubjektív felé kanyarodva: harminc éve én épp tizenkét éves voltam, és bár hozzájutottam életem első Queen-kazettájához, semmi pénzért nem lennék újra kövérkés, szemüveges tizenkét éves. Kövér, szemüveges negyvenkét éves vagyok, csak már sokkal kevésbé lógok ki a korosztályi átlagból, lassan a kopaszodáson is dolgozom. És ahogy a reklám mondja, a hajam még mindig korpásodik, de teszek rá. Sampont.

Ez, hogy mindig nagyjából harminc évnyit nosztalgiázunk vissza (a magyarok ősi hagyománya a lóról hátrafelé nosztalgiázás) valószínűleg a generációváltásokkal függ össze, de így este nyolc felé már hazament belőlem a szociológus (a közelben lakhat, mert néha csak úgy átugrik dumálni), szóval ezen már nem agyalok, meg úgyis igazam van mint néha. De ha újra divatba jön a műbőr kacsatánc műbőr kalapban, a bundesliga-frizura meg a Modern Talking, én fegyveres felkelésre fogok felszólítani, és illegalitásba vonulok Monte Miafas hegyei közé.