Nálatok vannak-e állatok?

Elég nyilvánvaló, hogy az ember szeret szolgálni. Istent, a császárt, a gyerekét, vagy a kutyáját,  mindegy. Ha nem gondoskodhatunk valakiről, rosszul érezzük magunkat. (Biztos mert társas lények vagyunk, vagyis jobban szeretjük, ha valaki fele barát, mintha egészen barátságtalan.) Irma néni a félemeletről például a muskátlik alázatos szolgája, a napirendjét határozza meg mikor van az optimális locsolási idő. A növénytermesztő például már nem szolgál, ő optimalizál, arat, és hasznot realizál, az nem ugyanaz, mikor Manyika megsiratja kedvenc fikuszát. (És igen, a fányi méretű hibiszkuszomat meg simán ki kellene vágni, döglődik ugye, és hatmillió levéltetű is erős érv, csak nincs szívem hozzá. Kerestem a megoldásokat und mentségeket, de már arra sem hivatkozhatom, hogy szép. Randa szegény, egy haldokló  növény, lehet, hogy mégis jön a kíméletlen eutanázia. Növényeknél a kíméletes legalább is hülyén hangzik.)

De a növények mellett itt van Teó a teknős, ő hiperaktív, de szintén szolgálatot igényel: tiszítani a vizét, etetni, kitenni sétálni és Edgar Alan Poe történeteivel szórakoztatni, ha egyik is kimarad szomorú lesz, ami leginkább abból látszik, hogy egyre inkább hasonlít egy normális teknősre.

Meg ugye (itt nagy sóhajt tessenek elképzelni) a kutya...

A kutyát mostanában inkább Mobutunak kellene hívni, mert nagy, fekete és diktátor. (Muszáj idemásolni a hivatkozott afrikai diktátor teljes nevét: Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga született Joseph-Désiré Mobutu. A deziré az tényleg vicces.)

Mondom neki tegnap, megyünk esti sétára, de rövidített útvonalon, gazdi rusnyán fáradt, a fürdőkádba vágyik, nem a sarokra szaglászni, de az állat csak kikövetelte magának a bevett utat, nem egyszerre, csak úgy finoman, sarokról sarokra motivált, Petrát ott is kellett felejetenünk egy (tőlünk nézve) későbbi buszmegállóban. Sőt, napok óta ő dönti el mikor megyünk sétálni, olyan nyomás alá helyez, hogy  muszáj lemenni vele, körbeszaglász, aztán mehetünk fel, kis pisi jelölésként, de én meg tényleg ezért húztam cipőt? Meg nagyjából kulturált farmert??? (Ahogy valami avítt katonai anekdotában mondja a bunkó őrmester: köhögje fel, és köpje ki inkább!)

Vannak emberek, akik azt gondolják, nevelik a kutyájukat, de szerintem az ebek meg ott legbelül nagyon röhögnek rajtunk. Már hogy primitív bunkók vagyunk, még a letisztult kutyanyelvet is alig értjük, miközben ők leveszik az egészen kicsi rezdüléseinket is. De legalább megneveltek  minket, egészen normálisan etetjük őket, a lakásaink is majdem jók az igényeiknek, az én kutyadékom meg direkt szeret állatorvoshoz járni. A szurit meg sem érzi, a szagok meg isteniek, nyilván mint ha mi is egyszerre látnánk a fél netet.

Vagyis emberek, az evolúció lehet hogy pont affelé megy, hozzuk össze az ideális életteret a kutyáknak, aztán jönnek ök, de megbecsülnek minket, mint hűséges szolga fajt.

Én szóltam!

p.s. Holnap majd írok a hagymás rántottáról, az lett volna, csak közben sétáltattam a kutyát. Vagy fordítva...