Stratégiai hajók

A buszgyártás lesz a magyar ipar zászlóshajója. Ezt bírta mondani a főminiszter. A héten. Múlt héten a fegyvergyártás lett volna a zászlóshajó, ami nem létezik, de ebben nagyjából közös a buszgyártással. Aztán volt már az élelmiszeripar a zászlóshajó, a könnyűipar, szóval inkább a zászlóshajó-gyártás lehetne a magyar ipar új zászlóshajója, csak jó nagy hajókat gyártsunk, hogy férjen rájuk összeszerelt mercédesz, összeszerelő-készletben árult busz, mangalicakolbász, házipálinka meg fehérvári huszárok.

Szólhatna már valaki ezeknek a közgazdasági zseniknek, hogy az iparnak nem kell zászlóshajó, nem 1950-et írunk, a gazdaságot meg meg már rég nem az ipar húzza, bármennyit is fantáziál a felcsúti a koszos kezű, sáros bakancsú munkásokról, mint a jövő zálogairól. (Bár az én fantáziámban ez simán lehetne az ő jövője.)

Űrszondákhoz kellene szoftvert fejlesztenünk, szárazságtűrő növényfajokat, nagy sebességű vasútvonalakat és rákgyógyszereket. Csinálják is ezeket tehetséges emberek, nálunk is, de a fideszkádéenpé nagykutyáinak a technológia csúcsa a busz, azt még pont felfogják ésszel, meg vannak gyerekkori ikaruszos emlékeik, mikor mi láttuk el busszal a fél kágéestét. A buszgyártást pont azért kell hogy zászlóshajó legyen (vagy a hajógyártás zászlósbusz?), amiért kell a felcsúti kisvasút meg a házi pálinkafőzés: a pártvezér és kancellár gyerekkori becsípődései határozzák meg az aktuális irányt.

Az aktuális irányt meg az szabja meg, hogy momentán a békávénak kell százötven új busz a hármas metró felújítása miatt, nosza fejlesszünk fel egy egész iparágat, aztán csak lesz majd megrendelés később is. Mondjuk a lengyelektől, akik most is jobb áron szállítanának jobb feltételekkel, de akkora haverok hogy csak vennének tőlünk drágán, ha már mi is veszünk tőlük... izé, ilyen dolgokat, meg azokat kis bigyókat vodkával. Ja, meg a tehenes karamellát. Na ezért cserébe, ők ne gyártsanak buszt egyáltalán olcsóbban, vegyék a miénket, ha már.

Még szerencse, hogy jövő héten már más lesz a zászlóshajó, ez a kormány igen jó abban, hogy nagy tervekről dumáljon, aztán nagy erőkkel ne csináljon semmit (már a százmilliós tanulmányok megrendelésén túl), de ezeknek ráadásul kényszeresen neveket is ad. Van itt minden, a Széchenyi-tervtől a Darányi-terven át a Szent Kleofás Már Megint Lebuktunk-tervig, ma már valószínűleg egy Szigony utcai csőtörés kijavítása is Pityinger László-terv néven futna.

Viszont lehet találgatni, mi lesz a következő zászlóshajó avagy stratégiai ágazat (ez a kettő ugyanaz, csak néha kerülik a szóismétlést), én a filmiparra és a főzésre tippelek, elvégre ugye az Oszkár-díj az mégis csak Oscardíj, meg van itt ez a Bokűz Dór (ez vagy valamilyen ajtó, vagy görög oszlopfő, majd eldől), ahol főznek és egy most egy magyar nyert, és mások már azon tövig rágták a körmük, ahogy bevásárolnak a versenytálakhoz... Mindegy, ebből a végén még a szíjjártópéteri értelemben vett lázárjános is összerogánantaloz valamit, hogy csak a kormányzat legstratégaibb ütőképeseit említsem.

Esetleg lehetne még a várbaköltözés-ipar, abban nálunk most nagy pénz van, igazi húzóágazat (ez már majdnem stratégiai), bár kétséges, hogy külföldre mennyire eladható, de legyünk optimisták. Lehet, hogy pár év múlva már magyar várbaköltözési szakmérnökök működnek szerte Európában, nem lesz olyan jelentős várbaköltözési projekt, amiben ne lennének benne, a magyar várbaköltözési szaktudás lesz a fő exportcikkünk. Ha meg nem, majd a buszok, házipálinka meghajtással. A lényeg a stratégiai zászló, meg a hajós ágazat.