Bürokratikus kozmológia

„Ahhoz, hogy valami létezzen, el kell foglalnia egy helyzetet az időben és a térben. És ez megmagyarázza, miért nem tudunk semmit az univerzum tömegének kilenctizedéről.

Az univerzum tömegének kilenctizede a maradék egytizedben lévő összes dolog helyzetének és irányának az ismerete. Minden atomnak megvan a maga életrajza, minden csillagnak a maga aktája, minden kémiai kölcsönhatásnak a maga megfelelője, a felírótáblás ellenőre. Azért nem lehet tudni róla semmit, mert ez tárolja a tudást minden másról, és az ember nem nézheti meg a saját tarkóját.

Az univerzum kilenctizede lényegében papírmunka.”

(Terry Pratchett: Időtolvaj)

www.sushkov.com

Ja, ha csak így nem. A fizikusok meg marha régen töprengenek a sötét anyag mibenlétén (az én tippem az volt, hogy a sötét anyag valamiképp Darth Vader végterméke), erre kiderül, hogy ez nem más mint maga a kozmikus bürokrácia.

Pedig gyanakodhattunk volna, aki próbált már különféle önkormányzatoknál, kormányhivataloknál vagy céges ügyfélszolgálatoknál bármit is elintézni (és mostanában sokszor), az tapasztalhatta, hogy ezek valódi fekete lyukak, elnyelik az embert, az időt, a pénzt, és szinte semmi nem jut ki belőlük. Azonban egy kurrens kozmológiai elméletnek igaza lehet, mert a fekete lyukakban tényleg van élet, Holahármasadatlap Marika, Kérem Lajos, Tessékigazolásthozni Eszter valamint Személyitlakcímkártyát Judit is ilyen helyeken él.  A feketelyuklakók felismerhetők fehér blúzukról és színes nyaksáljukról, mindig halkan és lassan beszélnek, két mondatonként elsötétülő arccal csóválják a fejüket és ilyenkor szemrehányó tekintettel néznek az asztalukon állomásozó plüssállatra.

Az ügyfélnek persze van esélye kijutni az efféle fekete lyukakból (ha nem is biztos), ám az ilyen kozmikus kaland testben és lélekben egyaránt megviseli a bátor vállalkozókat, a gyengéket meg egyenesen összetöri. Ehhez képest egy telefonegyenleg-feltöltés, vagy szabadnapot kérni másnapra nem is olyan rémes, bár mondjuk egy lakógyűlés már határeset, az csak annyiban jobb a hivatali ügyintézésnél, hogy nem muszáj elmenni rá, és hát az embernek gyakran akad más fontos dolga...

Az a gondolat azonban kifejezetten vigasztaló, hogy mindennek és mindenkinek van egy adminisztrátora, aki nyilvántartja az ügyeit, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem fizeti be helyettem a csekkeket, sorban állna a postán, mondaná, hogy „Csókolom az univerzum kilencven százaléka vagyok, nem tetszik látni, mert a látás is hozzám tartozik, arra vagyok amerre sejt, de lenne itt ez a villanyszámla, van hozzá paypass-os kártyám is, köszönöm, a viszont látásra... illetve miket is beszélnek, majd legközelebb is meg tetszik sejteni halványan, ha jövök.”

Világössze

Mióta a TV2 leleplezte hogy Angela Merkel az illuminátusok titkos világösszeesküvésének tagja, a világkormány Európát irányító megbízottja, rajtuk röhög mindenki, leszámítva az UFO Magazin előfizetőit, a pénzenergiáért emelt díjasan telefonálókat, meg persze magukat az illuminátusokat a világkormányban. Utóbbiak most nyilván be van szarva, mert mit sem ér egy összesesküvés, ha már magának vajna tímeánének (nénak?) a tévéjében leplezik le jól.

Nyilván ezért próbálják meg most nevetségessé tenni tímeáné híradóját, hogy elbagatellizálják a korszakos felfedezést, és ezért vágnak be képeket a felcsútiról, aki pont ugyanúgy tartja a kezét, csak arról feledkeznek meg, hogy miniszterelnökúr nem azért csinálja mert összeesküvő, neki csak így kényelmes és kész, de a Merkel néni az rendszeresen esküszik. Össze.

Mert  valóság az, hogy világösszeesküvés igenis van, mindenki láthatja ahogy a szabadkőműves Bilderberg-csoport évről évre összegyűlik a nagy nyilvánosság előtt titokban, hogy aztán zárt ajtók mögött tanácskozzon. Hát ez milyen dolog már? Tessék mindenkinek a nagy nyilvánosság előtt tanácskozni is, de tényleg mindenkinek. Ha például idelátogat a lengyel miniszterelnök, üljenek ki a felcsútival egy Kossuth téri színpadra, rendes hangosítással, és ott beszélgessenek, ne valami parlamenti irodában két tolmács meg négy testőr társaságában, azok amúgy a felét sem értik annak, amiről szó esik. A pogácsából meg a kávéból kapjon az összegyűlt közönség is (mellesleg így nekünk lesznek a külpolitikai kérdésekben legműveltebb hajléktalanjaink, legalább is Pesten), aztán kérdezhessen is a sajtótájékoztatón, ami persze innentől inkább közmeghallgatás.

Lehet, hogy ez a rendszer sok külföldi állam- és kormányfőt elijesztene kissé, de eddig se nagy kedvük volt idejönni, most legalább tudnak valami egyértelmű okot mondani, a fideszkádéenpé meg legfeljebb rákeni az egészet a világösszeesküvésre, hangsúlyozva, hogy lám mi meg milyen nyitottak vagyunk.

A világösszeesküvés persze röhögne a markába, hogy pont kik, azt persze nem tudjuk, attól összeesküvés, hogy van Világkormány, de hogy ki mondjuk a Világközlekedési miniszter azt nem tudjuk. Úgyhogy innentől figyelni kell a mindenféle nemzetközi találkozókat, ki röhög a markába, mert ő biztos összeesküvő, világilag. Ha már a kéztartás mindenkinél megvan, mert a protokollosok ezt tanácsolják hülyén kinéző hadonászás elkerülésére, a marokba röhögésre kell figyelni, még a TV2-nél is.

Csigaház odabenn

Berlinben nyílt egy hotel, ahol lakókocsik vannak a szobákban, azokban lehet aludni, már ha valakinek agorafóbiája támadna egy hotelszobától. Ez nekem nagyon tetszik, én legszívesebben eleve egy lakókocsiban élnék, egy kicsiben, ami olyan igazán csigaház szerű. Valahogy irtózom attól, hogy különösebb tulajdonaim legyenek,  egy nyaralótól betegre aggódnám magam, egy autóról nem is beszélve. A kétszobás  lakás is túl nagy, valahol mindig kell törölgetni, sikálni, felmosni benne, itthon lenni egy végtelenített házimunka. Pontosabban vagy az, vagy aggódás amiatt amit épp nem csinálok meg.

fotó: hutttenpalast.de

Ezért lenne jó egy lakókocsi jellegű csigaház, azzal kevesebb a gond. A legjobb ha az embernek egyáltalán nincs tulajdona, akkor nincs miért aggódni. Nekem egyszer például két fogkefém is volt, és hát egyfelől a dilemma, hogy akkor inkább a hátsó fogakat vagy az ínyemet körkörösen, meg mindig azon aggodalmaskodtam, hol a másik? Vagy mikor a munkahelyemen van a fiókom, a szekrényem (abban a benti bögrém), meg a stressz, hogy mikor hol hagyok valami fontosat, hogy  a szemüvegem meg a telefontöltőm az bent maradt, de a csavarhúzót meg hazahoztam a zsebemben, pedig azzal egyáltalán nem lehet telefont tölteni, legalább is még nem jöttem rá hogyan.

Ha lenne egy lakóautóm biztos semmit nem hagynék itthon, azzal járnék dolgozni, oda ugranék ki ebédelni, a munkahelyi infrastruktúrából csak a vécét használnám. Meg a hűtőt... míg benne nem felejtenék valamit...

Sőt, munkahely sem kellene, elmennék vándormutatványosnak, mondjuk kiállnék különböző városok főutcáira, vidám katonadalokat énekelnék az első világháborúból, miközben egyedülálló módon egy golyóval zsonglőrködnék, és ezt csak komolyabb adományok fejében lennék hajlandó abbahagyni. Vagy ha verést helyeznek kilátásba, akkor mennék a következő városba. Talán nem gazdagodnék meg egy Európa-turnén, de legalább kimozdulnék kicsit, és felfedezném az angol nyelv sosem hallott akcentusait. Nem kell sok cucc, lenne pár váltás tiszta fehérnemű, mindig vadásznék wifit, és mindig lenne nálam törölköző. És ha Berlinbe érnék meg sem kellene szállnom a Hüttenpalast hotelban. Lenne nekem saját.

Külügyi Móricka

A fideszkádéenpés alkülügyér németh zsolt a szokásos mélységekbe emelkedve az irodalomtanárokat is azagyatlan migránsozással zaklatja, mintha az irodalomtanításnak meg az ő egyujjas agyú gyűlöletkampányuknak bármi köze is lenne egymáshoz.

Felmerül még, mint elméleti lehetőség, hogy németh zsolt maga is irodalomtanár, és e minőségéében retteg a beszivárgó afgán gyerekkatonáktól, de egyfelől nincs irodalomtanár feje, meg nehéz is lenne elképzelni egy Pilinszky-kötettel, másrészt persze nincs Kárpát-medencei magyartanár találkozó külügyi bizottsági elnök nélkül. Külügyi bizottsági elnök nélkül az irodalomtanár-találkozó félkarú törpe, mint Lux Kájvóker az Irodalom visszavág végén. (Ez az a film, ahol jönnek az irodalmi lépegetők, sok irodalmi rohamosztagossal, csak hogy a témánál maradjak.) 

A külügyér jó Móricka módjára viselkedik, mindegy hol van, neki mindenről a migránsok jutnak eszébe, valószínűleg egy óvodai évnyitón is a terrorveszély európai összefüggéseiről értekezne, apokaliptikus hangnemben, elvégre nem az óvodának, hanem az életnek tanulunk.

De tényleg, az irodalomtanárok járhattak volna rosszabbul is. Gondolom direkt rendeltek valami bajszos fideszeset díszvendégnek, és kaphatták volna kövér lászlót is, aki pedig ilyen alkalmakkor minimum a nyugat alkonyáról értekezik, de van az a házipálinka, minek hatására akár a világvégét is bejelentheti, jövő keddre mondjuk. Németh ehhez képest egy decens európai politikus, mondhatnánk kár, hogy fideszes, de nem mondjuk, igazából megérdemlik egymást a pártjával

Mondjuk legalább nem háttérhatalmazott, pedig az most menő arrafelé, végül is mióta a Zsírtáltos eltávozott, fájóan hiányzott a háttérhatalmazás, erre a Rosszabbik teljesen alkalmatlannak bizonyult, ők megrekedtek a provinciális cigányozásnál, meg a kurucinfónál, amiről nehéz eldönteni, hogy nettó náci cucc, vagy csak túltolt paródia, mert ennyi sületlenséget még egy rosszabbikosból sem nézek ki, pedig belőlük aztán bármit. Mittomén, kovászos uborkával eszi a csokoládét vagy hörcsöggel mos fogat. Esetleg hogy mingránsozik egyet az irodalomtanároknak (sérelmükre), de lehet hogy a tantárgyak fel vannak osztva, oda a németh ment, a rosszabbikosok meg majd a kémiatanárok vándorgyűlésén szólalnak fel, a szünetben meg valami jó robbanóanyag-receptet próbálnak szerezni, csak úgy, ha mégsem jönne be a néppártosodó cukiságkampány. majd jól felrobbantják azokat a rohadék kutyakölyköket...

Posvány

Ma reggel megint fájlaltam kissé a bokám, és mivel szemüveges vagyok, a nézésem meg a járásom valahogy egyformán problémás. Ráadásul éjjel fesztivált rendeztek a szúnyogok, nem is értem hogy maradhatott egy is a környéken a tegnapi trópusi vihar után, úgyhogy kell valami hatásos módszer ellenük. Gondoltam az éjszakára alacsony fokozaton bekapcsolva hagyott ventillátorra, valahogy közkeletű elképzelés, hogy a szúnyog könnyű, így majd jól elfújja, de a Tilos rádiós chaten valaki felhívta a figyelmet arra, hogy elég kényelmetlen lehet lobogó hajjal aludni.

Persze aki ilyeneket ír, az vagy egy eleve ülve alvó fakír, vagy alvajáró, vagy egész máshol hordja a haját mint a többség. Vagy csak simán mást hisz hajnak. Persze az illető chat tele van ilyen kreténekkel, amitől az sajátos keveréke az idegesítőnek és a szórakoztatónak, ami például a kormányról nem mondható el, a szíjjártópéterekben semmi szórakoztató nincs.

Pedig ők próbálnak szórakoztatni, a legutóbbi Posványos Nyári Káderkeltető alkalmából is volt csomó koncert, a Kvimbi együttes rajongói közül sokan ki is akadtak azon, hogy a kedvencük fellépett ottan. Jelentős vita bontakozott ki jelentéktelen alakok között, hogy akkor most a Kvimbi Tánczenekar (tudom hogy nem így kell írni, de egyfelől magyarok vagyunk ugyebár, a Q betű meg nem az, másfelől meg rühellem a zenéjüket, szóval nekem szabad) a fideszkádéenpé zsoldjába állt-e, vagy mégis.

Minden esetre a Kvimbik (Kvimbikek?) magyarázkodtak egyet a fácsén, mosták magukról a szart, ami implicite azt jelenti, hogy szarosnak gondolták magukat. És hát valljuk be nem alaptalanul, a fidesz ugyanis büdös, aki náluk lép fel az szintén büdös lesz, de hát egy kuplerájban nem lehet erdei remetének maradni, a felcsútival egy rendezvényen nyomulni az minden rendes polgári családban kínos, akkor is ha a felcsútiék magukat gondolják polgárinak. Aki Posványoson lép fel, az legközelebb a Sancho Panza Aréna viájpí részlegében szotyizik, aztán a horgászcsali-termelés fejlesztési programja kidolgozásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízott lesz, államtitkári fizetésért.

És akkor nem marad ideje zenélni, meg ócska dalszövegeket írni.

Ég hajlat

Azt enyhe túlzásnak érzem, hogy két héten belül másodszor áztam szarrá úgy, hogy minden ruhadarabom csurom víz volt, gyakorlatilag úgy értem haza, mint aki beleesett egy tóba, és nagyon fázik. Mert 35 fokból lett tíz perc alatt 21, plusz a viharos szél, én nem tudom van-e ennek köze a globális éghajlatváltozáshoz, de nálunk mostanában nem eső van, hanem trópusi vihar, ezt pedig őszintén nehezményezem.

Hogy ablakot is tisztítottam a hétvégén az az én egyéni gondom, mikor valami porviharból keveredő saras löttyöt ver a vihar az ablakokra, igazából vállat vonsz és feladod, ez esetben széllel szemben tényleg nem lehet. Legközelebb tisztítson ablakot az, akinek két anyja van, én kilátok, be meg ne lássanak, ebben a nyárban megesik, hogy illetlen viseletben eszem fagyit a nappaliban, bár hozzám belátni legalább is egy CNN-helikoptert igényelne. Annyira meg nem vagyok fontos, mint a felcsúti, bár sajna pocakméretben közelítem.

De ezeket a trópusi viharokat lassan valaki elmagyarázhatná, de ne úgy, hogy magasnyomású légtömegek meg hasonlók, szociológus vagyok, azaz kicsi matek jöhet, sok természettudomány meg felejtős. A kérdés meg főleg annyi, lesz-e magyar sivatag, nem mezőgazdaságilag érdekel csak hogy lehet-e majd tevegelni. Meg piramist építünk-e?

Hidrogén Szonáta

Mondta Petra a hétvégén, meg hát látom ám, hogy megjelent Iain M. Banks utlosó Kultúra-regénye magyarul. Többet ugye nem ír, mert halott, és így tényleg nehéz lenne, de én meg megkaptam angolul, megküzdöttem vele (Banks magyarul sem könnyű olvasmány), erre jön a fordítás, még jó hogy az Against a Dark Background azóta sem lelhető fel magyar fordításban, pedig létezik, csak elérhetetlen. Viszont kedvem támadt újra elolvasni, az egyik kedvenc íród legjobb regénye nyilván az, amiért meg kell küzdeni.

Én viszont nem szeretek idegen nyelven olvasni, a Pinocchio megvolt olaszul anno, nyelvgyakorlási céllal, meg némi Italo Calvino, meg sok Jeremy Clarkson-féle Sunday Times cikk kötetekbe rendezve, meg persze Salman Rhusdie könyvei, de azokat magyarul is magamhoz vettem...

Banks viszont borzasztó veszteség, annyira, hogy lasan nekiállok levadászni a nem sci-fi szövegeit is (volt belőlük bőven), mert egy ekkora íróval foglalkozni kell.

Világvége, mínusz pár nap

Hallom, hogy az Egybesült Kirájság idén már meg sem kezdi a tárgyalásokat a kilépési folyamat elindításáról, ne ott is ennyit ér a népakarat, kilépünk bunkók, persze hogy kilépünk. Majd.

Ezzel nekem nincs bajom, legközelebb tavasszal tervezek arra járni, és még simán tagok lesznek, legfeljebb az egész majd kap fogni egy vajszínű árnyalatot (csak hogy befűzzem Esterházyt is), de az meg ki a francot érdekel, Horvátországban is az volt a lényeg anno, hogy már majdnem tagok, de mondjuk személyivel lehetett odautazni.

Amúgy röhögni fogok, ha Skócia meg mondjuk kilép, mondván, ők maradnak az EU-ban, Írország meg pont ettől lesz majdnem száz év múltán egységes...

De persze a legjobb az új plakátkampány, aminek nyilván semmi értelme, ahogy a népszavazásnak sem (BOJKOTT!!!), én is tudok hülyeségeket kérdezni (Buzi-e vagy?), de nem teszem, mert jártam iskolába és nem a fideszkádéenpében szocializálódtam.

Viszont látom a demokrácia végét, amikor nem számítanak már értékek, nem számítanak elvek, nincsenek is, annyi van, hogy buzievagy?, hívő vagy eretnek, aki nincs velünk az ellenünk nemdebár, aki nincs velünk az nincs is.

Közben meg Furahajú Péter KÜKÜMminiszter bejelentkezett, hogy lennénk mi szívesen soros elnökök a jövő év második felében a britek helyett, nyilván szeretnék magukat elnyomni Brüsszelből, ha már, az jó lesz ha kikérjük magunknak az általunk felütött arrogáns hangot.

Ha így megy tovább, úgyis világvége, ezek szerintem már hallottak valami közelgő kisbolygóról, amit a pánik elkerülése végett titkolnak, én minden esetre leviszem a pincébe a konzerveket, hátha...

Esetleg a világvége már megtörtént,csak itt tényleg annyira szar a helyzet, hogy nem vettük észre.

Szinkronicitás

Olvasok a mancs.hu-n egy ilyen cikket, hogy „Dögrováson a magyar szinkron”, de nem értem mi a baj. Nálunk hagyományosan nem beszél semmilyen idegen nyelvet Gábor a sarki rendőr, Sanyi a buszsofőr, Ildi a presszóból mert nálunk fel lehet nőni úgy, hogy gyakorlatilag ne hallj külföldiül beszélőt.

Én, ha nem is tökéletesen, de gátlástalanul  beszélek angolul bárkivel, és megértetettem magam, sőt írásban azért hozom az irodalmi angolt (ha lehetek szerénytelen, de mindegy, már voltam), ebben azonban a nyelvórákon (meg a húsz éve Angliába járkáláson kívül) rengeteg szerepe van a nem szinkronizált eredetei filmeknek/sorozatoknak. Dr. Who, Jane Hall vagy az Ab Fab (a Rev., a Vicar of Dibley – ha már itt tartunk – a My Family, a Dad’s Army etc.) mind-mind benne volt, és de kár lett volna kihagyni bármelyiket is.

Ilyen, amikor pont leszarom a magyar szinkront, egy spanyol nyelvű szappanoperánál esetleg jól jön, de olyat meg tényleg nem nézek, egy nukleáris holokauszt előtt legalább is nehéz lenne rávenni. Arra meg nem számítok.

Közben meg szánok mindenkit, akik épp nyaralni indulnak, idegesek, feszültek, azt se tudják hova kapjanak. Én bezzeg nem megyek sehová, idén valszeg egyáltalán nem, de leadtam az igényeimből, elég ha jól vagyok és nem hal meg a kutyám.

Angol nyelvű filmeket nézek, ennyi adatik, de fogom én még a kedvenc londoni kocsmám(im)ban használatba venni a wC-t, ez amolyan rituál...

Nyelvemben él-e nemzet?

Miután félig elharaptam a nyelvem (nem most, kórházi kalandjaim okozásakor), most csak a legborzasztóbb, négyszögletű „toastkenyeret” tudom igazán fájdalommentesen fogyasztani, meg a „győri dörmi” fantázianevű óvodás édességet, ami pont egy hajszálnyival sűrűbb és textúrásabb a vattacukornál.

Megy persze minden más is, ma például héjastól sütöttem negyedelt újkrumplit, és azt is meg tudtam enni, csak fájt, amit egy ételtől nem várunk, de legalább is nem fogadunk őszinte örömmel. A hétvége is inkább  a fűszeres-sós indiai grízpudingokról szólt, azokhoz nemcsak fog nem kell (az még akadna) de nyelv is csak minimálisan, ma is rántotta lesz a vacsora mindjárt, meg vettem rendes házi tejet.

De igazából felesleges panaszkodnom, én igazából szeretem ezt a sok furcsaságot, de szeretnék már ropogós héjú kenyeret enni, meg beleharapni mondjuk egy uborkába, vagy csak beszélni fájdalom nélkül. Még jó, hogy a munkahelyemen nemigen kell beszélnem, hallgatom a cuccaimat, teszem a dolgom és rendszeresen jeges vízzel öblögetek, a kedvenc podcastjaimon meg Tilos Rádiós műsoraimon ma már többször is erőteljesen felröhögtem, de ez mintha nem fájna annyira, avagy a humor gyógyító ereje, esetleg csak máshogy nyelvelünk röhögéskör, mint evéskor. A csókolózásról nem is szólva, de ezt sérült nyelvvel még nem próbáltam...

Írni minden esetre tudok, és szerintem már meghaladom egy fideszkádéenpés sajtóközlemény nyelvi megformáltságának minőségét, csak okosabbnak érem magam, azaz fel a fejemmel, ha már abban van a nyelvem.

(Mint a viccbéli férfivécében a felirat a pisszoár felett: Skócia jövője a Te kezedben van!)

Hospital

Bocs a nemjentkézésért, de a héten főképp  a kaposvári kórházzal voltam együttműködésben, már amennyiben annak számít, hogy eltűrtem a különféle röntgeneket, CT-ket, infúziókat, meg azt a végtelen unalmat, amit az egyedül fekvés jelent egy kórteremben (most szólok: nagyon kedves és nagyon jó csajok az ápolónők, ők voltak az élmény a megpróbáltatásban).

Amúgy annyi volt hogy hétfőn reccsent egyet a bokám, be is dagadt iszonyúan, ez némi kórház, némi itthon fekvés, és csütörtökön már mentem dolgozni. (Szása fasza gyerek, nem fagy meg!)

Viszont csütörtökön nem ettem semmit, nem ittam eleget, de éjjel olyan trópusi vihar volt, hogy egy rettegő öreg labradort vigasztaltam alvás helyett főleg, és  hazafelé a gyár előtti buszmegállóban fura fénypontokat kezdtem látni, a következő emlékem meg az, hogy egy mentőautóban ébredek, valami injekció hatására.

Azt mondják ez egy epilepsziás roham volt, hát kösz szépen, szerencsére nem vagyok krónikus epilepsziás, csak sikerült összeraknom a megfelelő feltételeteket.

És meghalt Esterházy Péter, ami szerintem sokkal fontosabb...

Házmester a Sárga Házból

kövér lászló parlamenti házmesterszerint a kvótanépszavazással Istentől adott szállásterületünket kell megvédenünk. Az arabterroristaálmenekültmigránsoktól nyilván. (Felkészül: új honfoglalók.) Most lehetnék nyelvtannáci, hogy Istentől kapott, vagy Isten áldal adott inkább a helyes, de hát istenem, a nyelvhelyesség mindig is kihívás volt a kövérdoktor-féle, zsúpfedél-bajuszú rögmagyaroknak, pláne, ha pályafutásukat a Magyar Szocialista Munkáspárt KB Társadalomtudományi Intézetében kezdték, mint mondjuk hősünk, a parlament házmestere.

Azonban az a szellemi mélység, ahová ő eljut elég egyedi, lehet hogy a Sötét Oldal vonzó, csak nem nekem, bírtam Darth Vadert, de kövérnél zavar, hogy a céltudatos gyűlölködés nélkülözi a minimális racionalitást is. Ha már gyűlöljük a világot, és nagyjából csak összeesküvés-elméleteken keresztül vagyunk képesek értelmezni, legalább legyünk logikusak. De ő lassan úgy beszél, mint Kádár János az utolsó interjújában („jelenségek kétségtelenül vannak”), három ostoba panelmondatba helyettesíti be az aktuális gyűlölnivalót, csak ez így egyszerűen nem színvonal, ez szimpla náculás.

Komolyan mondom, ha eljut a gyepű védelméig, mint Szálasi, én kitűzöm a vörös csillagot, és megalapítom a Kommunista Ellenállást, mert mint a Halló, halló! című dokumentumsorozatból is tudjuk, a kommunista ellenállók kicsit taplóbbak a ’sima’ ellenállóknál, de legalább hatékonyak. A kövér meg lassan tényleg eljut szálasiig, nem kötelességből, szívből csupán (Lenin mint fénykép szobám falán...)

Persze a szállásterület mellet sorjáznak a keresztény-nemzeti értékek, mint ha a kettő között indokolt lenne a kötőjel, szerintem a kereszténység nehezen összeköthető a nacionalista totemek körbeugrálásával, különösen ha a katolikusok a hivatkozási alap, az ő nevük eleve azt jelenti, hogy egyetemes. Szóval ha valaki még egyszer azt mondja vagy írja le, hogy keresztény-nemzeti, tessék nyugodtan körberöhögni, aki keresztény annak persze még van nemzetisége, csak nem nemzeti, pláne nem abban a politika értelemben, ahogy azt nálunk ma használja a kádárista jobboldal.

És itt van a kutya lényege elásva: csak ma, csak itt, csak nekünk van egy kádárista jobboldalunk, a felcsútiék a lényegi kádár-rendszert hozzák a nyakunkra, horthysta jelmezben. A gáz az, hogy ehhez még mindig vagy kétmillió ember tapsol. Akik persze nem Horthy, hanem Kádár népe, lassan majd fodrászhoz küldi a hosszú hajú fiúkat a rendőr, meg lesz Fülkeforradalmi Évfordulós Felvonulás, a tribünről integet Kim Dzsun Viktor, a zemberek meg megszokják.

Na pont ezekhez a „majdmegszokják” emberekhez beszél a kövér seggfej, ostobaságokat naná, ebből a szarból más nem jöhet ki. Valami bűzlik, most pont nem Dániában...

Meleg elvonulás

Kéne már valami törvény kánikula ellen, tiltsák kétharmaddal a harminc fok fölötti hőmérsékleteket, mert ami itt megy az már tűrhetetlen.

Ha csukva hagyom az ablakokat, mondván, hogy legalább a hőszigetelés megvéd, akkor simán megfulladok, plusz egy fingós kutya mellett különös mazochizmust igényel az ilyesmi. Egyéb esetekben meg bejön a meleg és/vagy huzat van, no meg két főútvonal kereszteződésében lakom, avagy zaj, kipufogógáz,meg a környékbeli lumpenek is mindig pont az erkélyem alatt vesznek össze, nyilván azon, hogy használja előbb vécének a ház előtti rekettyést.

Télen ezt az egészet ki lehet zárni, a bokrok alá dobált vodkásüvegeket diszkréten befedi a hó (mármint azon a három napon, amikor van hó), de nyáron (már azokon a napokon, mikor tényleg nyár van) csak rohadás meleg van, én meg lassan leizzadom a hajam is.

Az egyébként a mediterráneumból származó szobanövényeknek is sok ez, tavaly augusztusban már petícióban tiltakoztak az embertelen... vagyis növénytelen bánásmód ellen, attól tartok idén a Helsinki Bizottsághoz fognak fordulni, ők meg simán feljelentenek.

Valamint a hőségben az embernek eltompul az agya is, félretolja az érdekes, de vastagabb könyveket, tévézni is hülyén tévézik, én a múltkor több mint öt percig bámultam egy sportcsatornát, ami legalább is aggasztó, különösen mert a DuckTV-ről keveredtem oda, de az már nincs meg, hogy kezdetem el bámulni a csecsemőknek szóló adót. (És akkor a rádióban a meleg büszkeség napjáról beszélnek, 35 fokban bazmeg...)

És persze a hőségben dolgozni is kell, egy olyan helyen, aminek nincsenek ablakai, a vasbeton remekül átforrósodik a légkondi viszont nem működik, főleg azért mert nincs. Így aztán délután a cipőmet már eleve az erkélyre teszem, mert odabent elviselhetetlen a szaga, mivel fejre izzadok hamar állandósul a főtt rák-szerű kinézetem, és a zsebemben csendben elolvad a műanyag golyóstoll is, még jó hogy kék a nadrágom.

Vagyis tiltsák  be a kánikulát (esetleg mondjon le, nekem valóban mindegy), ha nem megy legyen népszavazás, üzenjünk a hőségnek, hogy ők is megértsék, különben jön a Huxit (ezt a szószörnyet ma olvastam), azaz kilépünk a mérsékelt égövből és kérjük felvételünket Izlandra. Ott úgy iss tök kevesen laknak, elfér majd a Lánchíd meg a Hősök tere...

Üzennjük...

Valaki mondja már el nekem:akkor most a migránsok elveszik a munkámat, vagy kéne még pár tízezer, hogy legyen elég munkavállaló? (Gyerekkori alternatíva: akkor most féljek a póktól, vagy nagyon hasznos, mert megeszi a szúnyogot? Nekem mondjuk külön para volt, hogy milyen élveboncolós brutalitássalvégzik ki őket?)

Nem hinném, hogy kormányzati politikáról különösebben beszélhetnénk ilyenkor, kormányfaszik (mert nők ugye csak véletlenül, rendszerhibaként fordulnak elő) nyaralnak vagy fociizét néznek, és olyankor Sztálin elvtárs modorában tapsolnak a víájpí páholyban, őket az ország épp nem érdekli, nekik pont föláll mástól, a kisvaút meg legfeljebb meg Bicskéig.

Üzenjük Brüsszelnek hogy túl hülyék vagyunk  hozzátok? Vagy csak annyit, hogy pártállamunk és kormányunk ezen a szellemi színvonalon tart? Üzenjük inkább azt, hogy:

Komolyan, emberek, ezzel
 az átírók itt már odáig jutottak, hogy igazat mondnak, magam sem tudok többet...

Fantázia forever

Nincsen nekem bajom semmi az összeesküvés-elméletekkel, igen szórakoztatnak, magam is értekezem róluk e helyütt (én kérek elnézést ezért a modorosságért), de néha már képtelen vagyok komolyan venni, hogy akik tolják ezt a sok bullshitet, azok maguk is elhiszik.

Mert jó dolog képzelt világokban élni, én gyerekkorom egy különösen forró nyarán vagy egy hónapot töltöttem egy szaharai garnizonban, csak aztán kezdődött az iskola, úgyhogy lélekben mégis visszaköltöztem a lakótelepre, de a Rejtő-könyvek azért maradtak elöl a polcon.

Amivel azt akarom  mondani, hogy lehet hinni a chemtrailes-összeesküvésekben, de előbb utóbb szembejön a valóság, brátilag képen töröl, és akkor már nincs kihez fordulni. Mondjuk a lelkes chemtrail-ellenes aktivistának úgy alakul az élete, hogy repülőre kell ülnie, és azt látja, hogy sehol egy ufó, sehol egy Daböljú Buss. Csak hozzá hasonló átlagos faszik, nyúzott de kedves légikísérők (magyarul: stewardes), meg unalmas légitársasági magazin olvasnivalónak. Nem osonnak kis szürke humanoidok az ülések között gyanús tartályokkal, sőt közelről a felhők is mások, mint a földről nézve.

Hisz a kondenzcsík az alapvetően pára, de a hívek azt kérdezik, hogy maradhat az ott olyan sokáig? Nem gyanús ez? 

A válasz meg annyi, hogy a felhő is pára, de hogy maradhat az ott annyi ideig? (Basszus, a felhőket is az ufó gyíkemberek csinálják? Akik zsidók?)

És az egész apropója ez a hír, ami chemtrail-rettegőket végleg a szánalmas ám a maguk módján szórakoztató idióták  közé tereli, mondjuk szerény véleményem szerint sosem voltak máshol.

Nagyon vicces, mikor félhülye, lakókocsiparkban élő redneckek (legalábbis főleg őket gondolom fogékonynak erre), meg városi elvtársaik petíciózni kezdenek a világ egyik legnagyobb szállodalánca ellen, hisz mi az már emberek, hogy a hotelszoba falán csak úgy kint van egy fotó, amin kondenzcsík van? Ez nekik a nyílt propaganda, bár erős kérdés, hogy egy titkos összeesküvés mi a rákért akarná propagálni magát, az elemi logikával küzdjenek meg ők.

De a cikk szerint már 473-an írták alá a petíciót, hogy ők többet nem szállnak meg ennek a hotelláncnak egy tagjában se, és ezzel iszonyú veszteségbe lökik a céget. Na ja, én meg Lamartine hadnagy vagyok Fort Brumaire-ből, és most épp indulnom kell őrjáratra a szahariánokkal ...

Rómaiak haza!

Ahogy tallózok (mit tallózok, szkrollozva száguldozok, villódzva akármicsinálok) az interhálón (születési neve: Információs Szupersztráda), keresek valami érdekest, de leginkább vidítót, mint nagy pármilliárd ember (röviden: mint egy ember), de nem megy. Jelentem emberek: az intervilághálónet unalmas, pontosabban csak a világ az amit épp leképez (?) fene tudja.

Nyilván az sem biztos, hogy a háló leképezi a világot, például egyetlen szöcskének sincs facebook accountja, de a Vénusz bolygóról sem tudom, hogy kit lájkolna, vagy legalább mi az ímél címe, távoli galaxisokról nem is szólva, ezt mondjuk értem, most tényleg, ki akarna várni mondjuk egymilliárd évet arra, hogy kapjon egy válasz ímélt? Amiben az van, hogy nem értem kérdést, még egyszer, ha kérhetném...

Ehhez a dilemmához képest a breixit enm akkora ügy,  csak nem értem. Tök racionális dolgokról elindul egy tökéletesen érzelmi alapú vita, aztán persze jön az irracionális válasz. (Amúgy az igen is irracionális lett volna, csak legalább helyes.)

Az viszont érthetetlen, mi a frászért kellett Cameronnak belemennie ebbe az egészbe (a néhány esetleges UKIP-szavazó elhódításán kívűl, de őket meg minek...), viszont határozottan a legbénább miniszterelnök lett az elműlt száz évben, akinek annyi az ötlete, hogy valahogy hatalmon maradjon, lehet, hogy szétveri az EU-t, UK-t, de azért csak ennyit, mert nem jut eszébe több betűszó, esetleg a NHS meg a BBC, de azokat szerencsére nem ő írányítja. Mondjuk leszerződtethetné az USA, egy másik betűzó, ott még széles horizontok nyílhatnak számára. Legfeljebb ha kiválik a Konföderáció, megint lemond és elmegy a Holdra, hogy ott (a vonatkozó dokumentumfilm szerin arra lakó náciknak) is bemutassa, van ő annnyira tökös, hogy Naprendszer-szinten is lehet komoly destruktív tényező.

Kameron Dávidra én ezek után egy falusi gasztrofesztivált sem bíznék rá, pedig abból lassan több van mint faluból. A zakkantlugosi Uborkás Ételek Fesztiválja Káposzával, vagy valami ilyesmit sem, Én mondjuk igazán arra vágyom, hogy legyen egyszer Grízestészta Fesztiál valahol, kreatív fogásokkal, mint a pacalos grízestészta, vagy a bográcsos grízestészta gázolt oposszummal, esetleg tésztás gríz magyarosan, sok tejföllel. De ezt végképp nem  bíznám Miszter Kameronra, részemről beállhat a sorba újkori haverja, Miszter Felcsúti Vasutas mellé. Utóbbi amúgy sem grízestésztát főz hanem pálinkát, legalább is ahogy a nyilatkozataiból látszik.