Bürokratikus kozmológia

„Ahhoz, hogy valami létezzen, el kell foglalnia egy helyzetet az időben és a térben. És ez megmagyarázza, miért nem tudunk semmit az univerzum tömegének kilenctizedéről.

Az univerzum tömegének kilenctizede a maradék egytizedben lévő összes dolog helyzetének és irányának az ismerete. Minden atomnak megvan a maga életrajza, minden csillagnak a maga aktája, minden kémiai kölcsönhatásnak a maga megfelelője, a felírótáblás ellenőre. Azért nem lehet tudni róla semmit, mert ez tárolja a tudást minden másról, és az ember nem nézheti meg a saját tarkóját.

Az univerzum kilenctizede lényegében papírmunka.”

(Terry Pratchett: Időtolvaj)

www.sushkov.com

Ja, ha csak így nem. A fizikusok meg marha régen töprengenek a sötét anyag mibenlétén (az én tippem az volt, hogy a sötét anyag valamiképp Darth Vader végterméke), erre kiderül, hogy ez nem más mint maga a kozmikus bürokrácia.

Pedig gyanakodhattunk volna, aki próbált már különféle önkormányzatoknál, kormányhivataloknál vagy céges ügyfélszolgálatoknál bármit is elintézni (és mostanában sokszor), az tapasztalhatta, hogy ezek valódi fekete lyukak, elnyelik az embert, az időt, a pénzt, és szinte semmi nem jut ki belőlük. Azonban egy kurrens kozmológiai elméletnek igaza lehet, mert a fekete lyukakban tényleg van élet, Holahármasadatlap Marika, Kérem Lajos, Tessékigazolásthozni Eszter valamint Személyitlakcímkártyát Judit is ilyen helyeken él.  A feketelyuklakók felismerhetők fehér blúzukról és színes nyaksáljukról, mindig halkan és lassan beszélnek, két mondatonként elsötétülő arccal csóválják a fejüket és ilyenkor szemrehányó tekintettel néznek az asztalukon állomásozó plüssállatra.

Az ügyfélnek persze van esélye kijutni az efféle fekete lyukakból (ha nem is biztos), ám az ilyen kozmikus kaland testben és lélekben egyaránt megviseli a bátor vállalkozókat, a gyengéket meg egyenesen összetöri. Ehhez képest egy telefonegyenleg-feltöltés, vagy szabadnapot kérni másnapra nem is olyan rémes, bár mondjuk egy lakógyűlés már határeset, az csak annyiban jobb a hivatali ügyintézésnél, hogy nem muszáj elmenni rá, és hát az embernek gyakran akad más fontos dolga...

Az a gondolat azonban kifejezetten vigasztaló, hogy mindennek és mindenkinek van egy adminisztrátora, aki nyilvántartja az ügyeit, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem fizeti be helyettem a csekkeket, sorban állna a postán, mondaná, hogy „Csókolom az univerzum kilencven százaléka vagyok, nem tetszik látni, mert a látás is hozzám tartozik, arra vagyok amerre sejt, de lenne itt ez a villanyszámla, van hozzá paypass-os kártyám is, köszönöm, a viszont látásra... illetve miket is beszélnek, majd legközelebb is meg tetszik sejteni halványan, ha jövök.”