Hospital

Bocs a nemjentkézésért, de a héten főképp  a kaposvári kórházzal voltam együttműködésben, már amennyiben annak számít, hogy eltűrtem a különféle röntgeneket, CT-ket, infúziókat, meg azt a végtelen unalmat, amit az egyedül fekvés jelent egy kórteremben (most szólok: nagyon kedves és nagyon jó csajok az ápolónők, ők voltak az élmény a megpróbáltatásban).

Amúgy annyi volt hogy hétfőn reccsent egyet a bokám, be is dagadt iszonyúan, ez némi kórház, némi itthon fekvés, és csütörtökön már mentem dolgozni. (Szása fasza gyerek, nem fagy meg!)

Viszont csütörtökön nem ettem semmit, nem ittam eleget, de éjjel olyan trópusi vihar volt, hogy egy rettegő öreg labradort vigasztaltam alvás helyett főleg, és  hazafelé a gyár előtti buszmegállóban fura fénypontokat kezdtem látni, a következő emlékem meg az, hogy egy mentőautóban ébredek, valami injekció hatására.

Azt mondják ez egy epilepsziás roham volt, hát kösz szépen, szerencsére nem vagyok krónikus epilepsziás, csak sikerült összeraknom a megfelelő feltételeteket.

És meghalt Esterházy Péter, ami szerintem sokkal fontosabb...