Meleg elvonulás

Kéne már valami törvény kánikula ellen, tiltsák kétharmaddal a harminc fok fölötti hőmérsékleteket, mert ami itt megy az már tűrhetetlen.

Ha csukva hagyom az ablakokat, mondván, hogy legalább a hőszigetelés megvéd, akkor simán megfulladok, plusz egy fingós kutya mellett különös mazochizmust igényel az ilyesmi. Egyéb esetekben meg bejön a meleg és/vagy huzat van, no meg két főútvonal kereszteződésében lakom, avagy zaj, kipufogógáz,meg a környékbeli lumpenek is mindig pont az erkélyem alatt vesznek össze, nyilván azon, hogy használja előbb vécének a ház előtti rekettyést.

Télen ezt az egészet ki lehet zárni, a bokrok alá dobált vodkásüvegeket diszkréten befedi a hó (mármint azon a három napon, amikor van hó), de nyáron (már azokon a napokon, mikor tényleg nyár van) csak rohadás meleg van, én meg lassan leizzadom a hajam is.

Az egyébként a mediterráneumból származó szobanövényeknek is sok ez, tavaly augusztusban már petícióban tiltakoztak az embertelen... vagyis növénytelen bánásmód ellen, attól tartok idén a Helsinki Bizottsághoz fognak fordulni, ők meg simán feljelentenek.

Valamint a hőségben az embernek eltompul az agya is, félretolja az érdekes, de vastagabb könyveket, tévézni is hülyén tévézik, én a múltkor több mint öt percig bámultam egy sportcsatornát, ami legalább is aggasztó, különösen mert a DuckTV-ről keveredtem oda, de az már nincs meg, hogy kezdetem el bámulni a csecsemőknek szóló adót. (És akkor a rádióban a meleg büszkeség napjáról beszélnek, 35 fokban bazmeg...)

És persze a hőségben dolgozni is kell, egy olyan helyen, aminek nincsenek ablakai, a vasbeton remekül átforrósodik a légkondi viszont nem működik, főleg azért mert nincs. Így aztán délután a cipőmet már eleve az erkélyre teszem, mert odabent elviselhetetlen a szaga, mivel fejre izzadok hamar állandósul a főtt rák-szerű kinézetem, és a zsebemben csendben elolvad a műanyag golyóstoll is, még jó hogy kék a nadrágom.

Vagyis tiltsák  be a kánikulát (esetleg mondjon le, nekem valóban mindegy), ha nem megy legyen népszavazás, üzenjünk a hőségnek, hogy ők is megértsék, különben jön a Huxit (ezt a szószörnyet ma olvastam), azaz kilépünk a mérsékelt égövből és kérjük felvételünket Izlandra. Ott úgy iss tök kevesen laknak, elfér majd a Lánchíd meg a Hősök tere...