Szinkronicitás

Olvasok a mancs.hu-n egy ilyen cikket, hogy „Dögrováson a magyar szinkron”, de nem értem mi a baj. Nálunk hagyományosan nem beszél semmilyen idegen nyelvet Gábor a sarki rendőr, Sanyi a buszsofőr, Ildi a presszóból mert nálunk fel lehet nőni úgy, hogy gyakorlatilag ne hallj külföldiül beszélőt.

Én, ha nem is tökéletesen, de gátlástalanul  beszélek angolul bárkivel, és megértetettem magam, sőt írásban azért hozom az irodalmi angolt (ha lehetek szerénytelen, de mindegy, már voltam), ebben azonban a nyelvórákon (meg a húsz éve Angliába járkáláson kívül) rengeteg szerepe van a nem szinkronizált eredetei filmeknek/sorozatoknak. Dr. Who, Jane Hall vagy az Ab Fab (a Rev., a Vicar of Dibley – ha már itt tartunk – a My Family, a Dad’s Army etc.) mind-mind benne volt, és de kár lett volna kihagyni bármelyiket is.

Ilyen, amikor pont leszarom a magyar szinkront, egy spanyol nyelvű szappanoperánál esetleg jól jön, de olyat meg tényleg nem nézek, egy nukleáris holokauszt előtt legalább is nehéz lenne rávenni. Arra meg nem számítok.

Közben meg szánok mindenkit, akik épp nyaralni indulnak, idegesek, feszültek, azt se tudják hova kapjanak. Én bezzeg nem megyek sehová, idén valszeg egyáltalán nem, de leadtam az igényeimből, elég ha jól vagyok és nem hal meg a kutyám.

Angol nyelvű filmeket nézek, ennyi adatik, de fogom én még a kedvenc londoni kocsmám(im)ban használatba venni a wC-t, ez amolyan rituál...