Amikor a nyolcvanas évek végén, még nem túl nagy kamaszként rákattantam a magyar alternatív rockra (hívjuk az egyerűség kedvéért így), akkor volt egyfelől az Európa Kiadó, másfelől a Kampec Dolores, nekem később, úgyszólván utólag jött a Trabant meg a Balaton (meg hogy eximóasszony fázik zik-zik), de kortársként a Kispál, amely akkor még teljesen underground volt, bár először a föld fölött, a helyi kereskedelmi szakmunkásképző tornatermében láttam őket, miután egy óra késéséssel kipakolták a cuccukat egy wartburg-kombiból. No előzenekar, a promóció A4-es fénymásolt plakátokkal.
De ugye az Európa Kiadó az más tempó volt, mire a Kispál megalakult, ők már túl voltak egy hosszabb feloszlás utáni újjáalakuláson, ők még (ha jól emlékszem, de mikor emlékszem én jól?) a rendszerváltás előtt adtak ki lemezt, biztos véletlenül, minden esetre főiskolás éveim beárnyékolója volt a Romolj meg! („Most romolj meg, szelíden, szépen és halkan“), érdekes módon nem feltétlen negatív értelemben, úgy tűnt, ha József Attil punk lenne, pont ilyen dalszövegeket írna. Mondjuk közvetlenül az öngyilkossága előtt, de a Jenőn (a bizonyos Menyhárton) látszott hogy nem az a vasutas típus. (E tekintetben Víg Mihályt később is jobban féltettem.)
Aztán közben utánanéztem, és tényleg: a Popzene 87-es, a Szavazz rám! meg 89-es, szóval ha szorosan veszem két lemezt is csináltak a rendszerváltás előtt, kérdés hogy 89 minek számít? Az én tizenöt éves koromnak ez nem kérdés, de akkor engem a kazettamásolás sokkal jobban érdekelt mint egy újratemetés, a fősuli még messze volt, de a Megalázó durva szerelem az már megvolt, valamilyen értelemben biztos.
És a Menyhártban az volt a jó, hogy ő volt az a rocksztár, akiről elhitted, hogy te is lehetnél, a zene az úgy volt punk hogy reagge volt, meg ska, meg valami alteros lebegés (az első lemez címével ellentétben sosem lett popzene, azt utáltuk volna), esetleg rockabilly, de az már a Pistolsnál is belefért a punkba, a Menyhárt meg világéletében úgy festett a színpadon, mintha egy karikaturista rajzolta volna oda, és ezt az esetlenséget szeretjük úgy hívni, hogy emberi.
És elment amerikába, ahol még a legszűkebb körben sem volt rocksztár, de még bátrabb volt hogy hazajött, szóval tőle akkor kétség nélkül ezt vágom ide, úgy is mint lokális világslágert, mint helyiérdekű globális csakmiértjüket:
...na de mer' mi voltunk Orfűn Európa Kiadó koncerten, és ott a saját szememmel sikerült meggyőződnöm róla, hogy a Menyhárt se szebb nem lett, se énekelni nem tanult meg jobban. És a közönségben voltak nálunk sokkalta idősebbek - ez még OK -, de tizen-huszonévesek is, és akkor én eléggé kíváncsi lettem, hogy honnan szerez mindig új "rajongókat", mert azt még értem, hogy a Lovasi50 tele volt ifjoncokkal, na de az EK? Szóval az a kérdés, hogy mitől hallgatnak a fiatalok Európa Kiadót?
VálaszTörlésDejó hogy írogatok ide, azt' be se léptem. Namégeccer:
VálaszTörlésAzon nem csodálkozunk hogy tinédzsereknek bejön a Kispál, ők elvégre mainstream, dehát egy részük eljut a 25 évvel ezelőtti cuccaikhoz, meg a kollégákhoz, én pont Orfűn nem csodálkéznék ha lelkesednek az EK-ért. Nekem a nyolcvanas évek végén például a Queen volt a jelen, meg az Iron Maiden, de rátaláltam a Nazarethre meg a Jethro Tullra, amik akkor is múzeumi darabok voltak, vagy mondjam hogy Doors?
A Menyhártnak meg nincs hangja, na ja, de ők punknak indultak, ahhoz meg mióta kell? Szerintem az EK egy érdekesség a múltból, de mivel a dalok azért rendesen meg vannak írva, skaknak be is jöhet, elvégre nem lehet mindenkinek Gengszter Zoltán a vagány...