Olvastam ma egy remek cikket a 444.hu-n, a semmiről, annak filozófiai és (jóval későbbi) fizikai konzekvenciáiról. És tényleg, mekkora vita volt anno, hogy van-e semmi, pedig tök egyértelmű. Mióta munkanélküli lettem pontosan tudom, hogy főleg a semmi van, csak szeretném, ha lenne végre valami.
Igazság szerint itt ülünk a nyár közepén a hőségriadóban, na ilyenkor tényleg uborkaszezon van (de tényleg, én most kaptam anyámtól egy üveg kovászos uborkát, mert szeretem), cikket is írtam mert hónap eleje van (és az nem semmi, hogy ebben a rohadt hőségben én még írok), de közben alattomosan és látványosan terjed a semmi, ami annyira semmilyen, hogy az már kézzelfogható.
A munkaerőpiac pillanatnyilag egy fekete lyuk, miként lasan a bankszámlám is, a pánik viszont lassan valóságos, valaki tényleg alkalmazhatna már zsellérnek, vagy hogy hívják az ilyen kizsákmányoltat, mert kell a pénz a villanyszámlára, meg a két véka búza, hogy egyek.
És ez azért is fontos, mert szeretek a semmiről elmélkedni, a semmiről való elmélkedéshez azonban mégis csak kell valami, például én, amint a semmiről elmélkedem, a semmiből önmagában viszont nekem sem lesz semmim.
Semmi ellen egyébként mostanában valam menő bévétamin koktélt szedek, de csak egy hónapig, olyan kurva drága hogy még egyszer nem fektetek belé, avagy egy hónapig most biztos szedem. Aztán majd lófaszt, de egy tavalyi bölcsességem szerint a lófasz szerencsét hoz, elvégre a lóhere folytatása más eszközökkel. Hátha.
Nézegetem egy ideje, de nem találtam rá, melyik számot linkeltem be anno a CocoRosie-tól, úgyhogy lehet hogy ismétlés, de a semminél jobb: (amúgyszerintemmég nem volt itt, pedig remek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése