A normandiai partraszállás hőse 96 évesen, 73 évvel az események után ismerte be, hogy igazából ott sem volt, Észak-Írországban ápolták törött bokával. Nem igen értem persze, hogy ennyi idősen minek ezt már elmondani, persze lehet hogy a bácsi pont azt gondolta ennyi idősen már mindegy, az ember már mindent nyugodtan bevallhat abban a korban, mikor az ember már elgondolkodik azon, vegyen-e tartós tejet?
És persze eddig senki nem gyanakodott, hiszen igazán színesen és meggyőzően tudott hazudni a D-napról, márpedig a történelem nem a tényekről szól (na jó a többségnek, vannak a kukacoskodó történészek, de ők még a Nagy Manituban sem hisznek), hanem a jó sztorikról, kérdezze meg bárki dózsa laci bácsit, aki 56-ban háromszor (vagy négyszer?) halt meg, miközben ő volt az óriásplakáton is, még jó hogy később egyszerre hét nővel is dugott, ez legalább egy meghalásért kárpótol egy akkora művészt und szekszszimbólumot mint lacibá'.
Meg ezembe jut a sztori, hogy anno Garibaldi pár száz emberrel szállt partra Marsalánál, ám évekkel később nagyjából tízezren mentek el a bajtársi találkozóra, miként 45 után nálunk is rohamosan emelkedett a korábbi ellenállók és partinázok száma, és utólag annyi magyar harcolt spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, hogy a Franco-rezsim kifejezetten meglepő volt, legalább is utólag.
Szóval az amerikai tata a több mint hetven éves hazugságával valami igen emberit villant fel, mondjuk a háryjánosi értelemben, a münchausen-paradigma mentén. Akinek ez nem jön be az próbáljon barátkozni a szobanövényeivel meg a kutyájával, az emberek ugyanis hazudnak, először maguknak, aztán másoknak, ez utóbbi persze hosszú távon visszaüt, és már maguk is hisznek maguknak.
Én például nem harcoltam ötvenhatban, én később voltam jelentős rocksztár, nemzetközi hírű tudós és a nők bálványa egyszerre, sokat mesélhetnék arról mikor Lucy Liuval találkoztam Brian May születésnapi partiján, és - mit mondjak... - lenyűgöztem. A szépségemmel, a tehetségemmel és az éles eszemmel. De hogy pontosan mi is történt akkor, és hogy ki volt ott a királyi családból, azt csak kilencven akárhány évesen mondom majd el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése