Siker

Márha. Végül is újra van munkám, jövő héten kezdek is, minőségellenőr leszek a Videotonnál, valahogy szimpatikussá váltam a mai állásinterjún. Ez volt amúgy az első lehetőség, de elhatároztam ha felajánlják a melót én biza elfogadom, nekem tényleg fizetnem kell valamiből a villanyszámlát, a munka meg a pénz jobb mint  a villanyossági gyárban, plusz jobbak a körülmények. Ahogy az egyik főnök mndta, itt vannak körülmények, legalább. (Légkondi, mifene, ez nekem már a luxus csúcsa, plusz azért külön pénzt fizetnek, ha adott hónapban nem voltam táppénzen...)

Lesz munkaruhám is, fehér köpeny, na ebben tényleg furán fogom érezni magam, de a kék munkásruhát is megszoktam, pedig az valóban érdekes élmény volt az egyetemi katedra után, még jó hogy én ott is Ramones polóban nyomtam a szociológiát. Úgyhogy következik életem harmadik munkahelye, ez szerintem 43 évesen elég jó, közben persze keresem majd a negyediket, még nem tettem le teljesen arról hogy egyszer valakit érdekeljen mit tudok igazából. (Például órákig tudok értekezni a Dr. Who-ról, a Star Wars-ról meg a szociológiatörténet klasszikusairól, bár Max Weber meg Emile Durkheim valoszínűleg sokkal kevesebbeket érdekel a doktornál, dehát ezért a blog címe is.)

Vagyis még nem látom magam szigorú, szemüveges minőségellenőrként (bár szemüveges vagyok), bár nyilván belerázódom majd, végül is jobb mint a tescoban árufeltöltőnek lenni, itt nem kell feltölteni az árukat, csak fikázni, ami ugye egyfelől könnyebb, másfelől meg jobb érzés. Majd meglátom...