A résen levés fontossága

Tupperware százados aggodalmasan kémlelte a látóhatárt. Bár gyakorlatilag biztos volt benne, hogy ma sem várható ellenséges támadás, de néha már maga is elhitte, hogy az őslakók igen is valós fenyegetést jelentenek.

A New Bristol határában álló erődítmény őrtornyából messzire el lehetett látni a vöröslő sivatag felett, amelyet most nem kavartak fel szélviharok, de semmilyen mozgás sem, még a tegnap érkezett, ellátmányt hozó karaván nyomai is kivehetők voltak a homokban.

- Hát igen, megint egy újabb nap, amikor nem történik semmi - gondolta a százados - nem pont erre készültem annak idején az akadémián. Na jó, nyilván nem a díszkardommal akartam idegeneket mészárolni, de napról napra bámulni a sivatagot azért mégis csak rangon aluli.

Főleg azért, mert bár az őrködés, a résen levés valóban fontos feladat, és az általuk védett lakosságnak nyilván jobb, ha béke van, de így kissé értelmetlennek tűnt az egész.

Aztán egyszer csak meglátott valamit. A láthatár szélén, a felkelő nap irányában határozottan kivehető volt egy széles, gomolygó porfelhő. Mintha valakik közelednének. Talán csak nem az őslakosok támadnak végre? Illetve dehogy végre, neki itt, bár katonásdit kell játszania, de mégis a polgári életek kell hogy számítsanak, márpedig ezek a helyi „indiánok“ - milyen hülye név, India iszonyú messze van innen - közel sem biztos, hogy békések. Ő mondjuk még eggyel sem találkozott személyesen, de a felettesei határozottan állították, hogy a bármikor felbukkanhatnak, éspedig ellenséges szándékkal.  Creepyfield őrnagy például szabad idejében is csak róluk olvasott (Tupperware szerint főleg kitalációkon alapuló) könyveket, meg a kantinban is a különféle fajok és törzsek primitív gonoszságát ecsetelte, miközben nyilván ő sem látott még egyet sem közelről. Talán messziről sem.

A porfelhő azonban egyre közeledett, és lassan kibontakozott belőle egy katonai konvoj, nyilván az, aminek érkezést csak délutánra jelezték, csak épp gyorsabbak voltak a fiúk. Na ja, mégis csak jobb az itteni körletekben aludni, meg a kantinban inni, mint a sivatagban sátrazni, és ha hajnalban érkeznek, délutánig mindenre lesz idejük.

cnn.com

De hát nem lehet őket hibáztatni, nehéz az élet itt a Marson, mert oké hogy kellemesen enyhe a gravitáció, de ki szeret a sivatagban autózni napokig, többnyire szkafanderben? Mondjuk a százados szerint pont a marslakóktól nem kellene tartaniuk, a kis zöld, szürke vagy akármilyen lények tuti csak kitalációk, de mióta otthon a Windsor-házat leváltotta a  von Däniken-dinasztia, visszaállt az abszolút monarchia, és érvénybe lépett a The Importance Of Being On The Lookout Act, nem volt tanácsos efféle renegát nézeteket hangoztatni. Pláne nem itt, az új gyarmatokon, itt még egy magafajta érdemes katonának is könnyű volna eltűnnie, hisz nagy az a sivatag, és elég barátságtalan.

Úgyhogy nagyot szívott oxigénpipájából, és kémlelte tovább a semmit, pont mintha magába nézett volna.