ültem reggel a buszon, ahol az élet, a világmindenség meg minden, és akkor valaki azt mondja, ilyen ez bazmeg, mondtam is neki bazmeg, hogy ennyi volt, hát ilyen ez. ennyi.
és ezzel az ennyivel ki is tette a pontot a mondat végére, nála az ennyi volt a mondatvégi pont, miként a bazmeg a vessző, a nabazmeg a pontosvessző, a hallod meg a kérdőjel. emberek beszélnek egymással a buszon, hogy amikor az izét, tudod, úgy beizélem, akkor aztán fasza bazmeg, de ha nem izélem be, vagy nem eléggé, akkor baszhatom. ennyi.
hát igen, a busz a négy keréken guruló résztvevő megfigyelés, ha én marsi antropológus lennék kizárólag tömegközlekedési izéken tömegközlekednék, ott az antropomorfok önmagukat bazmegelik ennyivé, vokálissá teszik a hejesirást, amennyiben elmondnak minden írásjelet szlengben, kivéve azt, hogy "most leviszem a hangsúlyt bazmeg".
persze maszkban, ami a buszon kötelező, nehéz pofákat vágni, gesztikulálni meg annyit jelent, hogy hadonászva pofán vered a melletted állót, úgyhogy marad az ennyizés.
ám ha valaki nekem egyszer legközelebb, a nem túl távoliban, úgy zár le egy mondatot hogy ennyi, akkor annyi is lesz a diskurzusnak, legfeljebb visszakérdezek, de pontosan mennyi is? és kiló, celsius, newtonméter, gallon, arasz vagy lóerő?
he? (csak hogy stílszerű...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése