Munkából hazafelé épp napszúrást készültem kapni a buszmegállóban, ami legalább négy járat végállomása, és ahonnan ezekből kettőnek akkortájt kellett volna mennie. Nem nagy eset, ha nincs rajtam sapka az a baj (napszúrás), ha van akkor az (hőguta), de itt a kép buszjárat bent állt már, csak épp a nem kedves sofőrök egyrészt csesztek kiírni a buszukra a járatszámot, és ezzel párhuzamosan mondjuk kinyitni az ajtót. Mert odabenn jó volt nekik egyedül, lágy zene a rádióból, megy a légkondi, és mindkét vezető állású barom elmélyülten olvasott valamit az újságban, illetve a tabletjén.
Dehogy akarták ők kinyitni az ajtót, a csukott ajtón nem jön be a kurva meleg, meg azok a rohadék utasok, akikkel csak gondjuk van. Az már nyilván a móka-faktor része, hogy direkt csak indulás előtt fél perccel jelenik meg, hogy mégis a bácsinak hányas járatnak tetszik lenni, a hülyék, akik még nem adták fel a reményt, hogy hamarosan utasok lehetnek, meg vidáman szaladnák fel s alá a tűző napon, hogy akkor ez a huszas és az a negyvenkettes, vagy fordítva?
Nincs is lélekemelőbb egy fárasztó munkanap után, mint tájjelegű bunkókat szórakoztatni. de hát ez van, a házmesterek országa vagyunk, akinek van akár egy pillanatra is egy kis hatalma is a mások élete felett, az szereti kiélvezni ezt a pillanatot. Mantrája is van hozzá: engem is szívattak, én is szívatok, hát mer' csak! Úgy tűnik az empátia, meg a minimális kötelességtudat a hülyék luxusa.
Még szerencse, hogy magam is igen okos vagyok!
4.kerulet.ittlakunk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése