Egy napos vasárnap délután nincs is jobb, mint horrorfilmet nézni, már csak az egyensúly kedvéért is. Vagy a fene tudja, a magam részéről utálom a napos vasárnap délutánokat, de pont ezért is értelme lehet valami sorozatgyilkosos-darabolós filmnek. (A napos vasárnap délutánokkal meg az baj, hogy rohadt meleg van, meg tűz Nap, ilyenkor utálok az utcára menni, pedig nem érzem, hogy vámpírosodnék. Másrészt a vasárnap délután azt is jelenti, hogy mindjárt hétfő, az meg kinek hiányzik? Vagyis azért Garfieldesedem, és nem csak testalkatra. A legjobb egy borongós péntek este, vagy esős szombat délelőtt.)
Úgyhogy jól jött a 2020-as ír Caveat (azaz Ellentmondás) című, „borzalmak háza“ tematikájú kamaradarab, egy elsőfilmes rendező (Damian McCarthy), khm... első filmje, ami ennek megfelelően lehetne ezerszer látott sablonokból összetákolt darab, vagy igen eredeti is, de szerencsére az utóbbi.
Van benne egy amúgy lakatlan szigeten álló magányos, és nem kicsit lepukkant ház, az abban lakó Olga nevű mentális roncs, meg az Isaac nevű amnéziás csávó, akinek pár napig felügyelnie kellene a lányt. Amíg régi haverja, a valamilyen fokon rokon (ha jól rémlik nagybácsi) Barret dolga után jár. Szóval elviszi Isaac-et a házba, megmutatja neki Olga szobáját, meg azt a lánccal ellátott hámot, mit a srácnak viselni kell, hogy csak a ház bizonyos részeibe juthasson el. Mert a lány retteg valamitől, meg főleg a többi embertől, és nem érzi magát biztonságba, csak ha nem tud felügyelője bárhová utána menni. Isaac persze nemigen akar láncra vert házőrzőt játszani, de napi 200 fontért sokan sok mindenre képesek lennénk, úgyhogy.
És akkor indul a mandula, jönnek a rémségek, és mivel nem klisékből dolgozik a film, tényleg nem tudjuk, mi vár hősünkre a következő percben, avagy ajtó mögött, amit a lánctól még elérhet. Egy idő után már szóba áll vele Olga is, az ugyan már korábban kiderül, hogy a fater öngyilkos lett, de az csak ekkor, hogy az eltűnt anya meg őrült volt (mondja ezt egy pszichotikus...), és lényegében a halálba kergette a férjét. Vagy nem, azért mindent a naiv néző sem hisz el első bemondásra. Mert lehet hogy Isaac volt az, lehet, hogy Olga, esetleg Barret, itt a stáblistáig semmi sem biztos. Mindenki gyilkos, van aki áldozat is, mindenki hazudik, de van aki nem szándékosan. Jelentősége van Isaac emlékezetvesztésének, annak, hogy azt sem tudja hol van a sziget a házzal, pedig már járt ott korábban.
Annyi biztos, hogy anyu hullája a pincében befalazva, apu meg szétlőtte a saját fejét, de a viszonyok egyre bonyolódnak, főleg ahogy főhősünkből előtraumatizálódnak az elveszettnek hitt emlékek.
Ami biztos, az annyi, hogy a dülledt szemű doboló játéknyúllal nem akarok találkozni, mert úgy fest, mint egy nyúlmúmia, de emberi szemeket dülleszt a semmibe, és indokolatlannak látszó pillanatokban kezd el dobolni. Ijesztő még a lány, vele azért találkoznék, de csak a Hannibal Lecter-i értelemben, azaz ha van köztünk egy biztonságos páncélüveg.
variety.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése