Tényleg közeledik a technológiai szingularitás, olyan gyorsan jönnek ki az újdonságok, olyan rohamosan szédítően izé... rohamos a fejlődés, hogy az elképesztő lenne, ha lenne időnk elképedni egyáltalán, de akkor lemaradunk a legújabb, hatkamerás, tizennyolc pengés borotvával kombinált, atommeghajtású mobilról, ami okosan az orrunkat is tisztíccsa. (Atommeghajtású ja, elvégre miből van az akkumulátor? Atomokból, miből lenne, naugye.)
Vagy lehet hogy az van, ez az egész nem maga a szédítő fejlődés, csak a marketingalapú fogyasztói társadalom, hogy minden héten ránk kell sózni valami forradalminak címkézett, nemsokára veszélyes hulladékot, mintha romlana az életminőségünk attól, hogy a telefonunkban nincs négy kamera, csak kettő. Hogy a kétkamerás középkori parasztok érezzék csak magukat rosszul, de annyira, hogy aztán menjenek is a hitelből telefonért, elvégre mégis csak trendibb egy százezer plusz hűségidős kütyüt hozzávágni a 16K-s, 8D-s tévéhez, ha szar a film, kikapott a csapat, vagy csak idegállapotban vannak, hogy nemsoká megint jönnek azok a kurva migránsok elvenni a munkájukat.
Ilyeneket olvasok folyton - nem hirdetésekben, azokon úgy siklik át tekintetem, mint madárcsicsergés a trágyaszag felett - hogy mindenki nagyon várja már a Sony új fülhallgatóját. Na persze, mert bár néha nem érzem magam a mindenki részének, de ettől már tényleg napok óta tűkön ülök. Viszont tűkön ülni szar, ezért inkább a lábaimon állok, amik viszont családi örökség gyanánt visszereket tartalmaznak, nem csak nyomokban. De tényleg, ezen már csak egy új fülhallgató segíthetne, de nekem olyan kéne, amin bejön az Operettív Törzs sajtótájékoztatója, meg hogy melyik ismeretlen celeb rakott ki bikinis fotót magáról az elmúlt tizenhárom percben. Hisz képben kell lenni a fülben is, különben a világ elrohan mellettünk, mi meg fosszíliává kövülünk, és legurulunk a rohamos visszafejlődés ellencivilizációs lejtőjén. Kirándulni megyünk, esős időben könyveket olvasunk, lemezeket hallgatunk, múzeumokba járunk, ráadásul ezeket ki sem tesszük a fészbukra. Meg azt se, milyen kaját rendeltünk vacsorára.
De hát van olyan, hogy valakit tényleg nem érdekel a technológiai divat, annyit használ amennyire szüksége van, nem kell neki okostévé, életében nem lépett fel a twiterre, nem tudja ki az a szilikonalapú szőke wannabe-ribanc a képébe tolt bulvárrovat legtetején.
Asszem én ilyen valaki vagyok, egy ősember, aaannyira 2017-es...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése