Egy francia ülésgyártó cég levédetett egy olyan repülőgépes üléselrendezést, ahol minden második ülést megfordítanának, hogy még több embert zsúfolhassanak be az utastérbe. Na most ez rövidebb utakon is botrányosan ótvar megoldás, hosszabb utakra meg ugye nem indulok repülővel. (Mert nem lennék hajlandó óceán vagy nagyobb tenger felett repülni, hisz ha Európa felett valami gond van a géppel, tíz percen belül akadhat egy alkalmas repülőtér, a víz felett viszont nincs semmi. Csak villanás, de az is csak a Wenders-film címében.)
Ezekkel a szembefordított ülésekkel több gond is akad. Egyfelől nyilván a lábszag, a sok wannabe Al Bundy egymást nyírná ki, ha kényelmi okokból megszabadulna a cipőjétől, és korlátlanul eregetné lábának érett bukéját, direktben a másik orra alá. Plusz vége lenne a stikában orrtúrásnak, a köhögéssel álcázott böfögésnek, meg a nyálcsíkkal alvásnak, hisz legalább egy, de inkább kettő darab vadidegen nézne az ember arcába és viszont.
Persze ha már kreatív utasszívatásról van szó, lehetnének tényleg állóhelyek, valódi fa pad a fapadoson, a harmad- vagy negyedosztályt meg simán felszórhatnák szalmával, az jól felszívja a hányást meg a vért, és könnyű kialmozni az utasok után. Lehetne egyszerűen csak repülő marhavagon, önitatóval meg küblivel, sőt fejőgép is lenne, csak azt banki tranzakciónak hívnák, és foglaláskor lenne aktuális.
De a szuperolcsó, szupertakarékos (szaknyelven: fillérbaszó) repülés az lenne, ami nem is lenne, vagyis a kedves utas kétezerért kapna egy foglalási visszaigazolást a becses nevére szólóan, mondjuk a Budapest-New York viszonylatra, de repülni nem kellene. Menőzni ezzel is lehet a haveroknál, mindenki fotosoppolhat magáról egy képet az Empájer Tímbilding tetején, és még attól sem kell félni, hogy elromlik a repülő az óceán felett és rázuhan egy öngyilkos merénylőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése