Izéke

Izéke ötvenhárom éves, de tizenhatnak öltözik. Visszeres lábak és slampos smink mellé könnyű kis nyári ruhát hord, mozgása megejtően emlékeztet egy zombifilmre, amit beszívva néz egy bróker, tekintete zavaros, de legalább a szövege is. Melléd ül a buszon, gyümölcstorta szagú parfümmel büntet. És akkor mondtam neki izé, hogy izé én aztán meg nem csinálom, érted izé, most mit izélget érted, mondom neki... - darálja szigorúan monoton módon a vele szemben ülő nőnek, aki furcsa mód leginkább egy bányaomlásra emlékeztet. Fülbevalóval.

Izéke a csirkefeldolgozóban belez két műszakban, már egy ideje nem lát perspektívát a munkájában, karrierje kifulladni látszik, Eleve szűkek a lehetőségek a belező-iparban de a csoportvezető legalább adminisztrál is, bár ő sosem lesz csoportvezető, nem olyan típus, személyiségileg. Néha átteszik a csomagolóba, de az úri munkának számít, azt a kisfőnök lány csinálja, diákmunkában. Na ja, heti negyen órát csomagol, közben meg állítólag nappalis. De ő túlórázik szorgalmasan, a nagylány svédben bébiszitter, és svédben olyan árak vannak, hogy inkább ő küld ki pénzt, mert svédben az olcsó kaja az a büdös halkonzerv (direkt büdös, ezek azt szeretik), az is norvég. De jön haza a nagylány nemsokára karácsonykor, de ő nem megy svédbe, mert ott hideg van meg sötét, Izéke a görög szigetekre vágyik, régen többször is voltak jugóba, meg látta a Surdát, az is mindig oda vágyott.

Hazajön, megmondom izé neki, hogy gondolja meg izé, végre izé már, hát milyen élet ez odakinn, itt legalább izé otthon van. Én pozitívan állok az élethez meg izé, mindenhez, tudod citromot kapsz izé, csinálj limonádét.

Megy hazafelé, otthon a másfél szoba minden kényelme, plusz a macska, aki öt éve egyfolytában vedlik, mégsem kopasz, hideg borzmáj a hűtőben, jó lesz vacsorára pirítóssal, jól csúszik rá a sütőrum. Izéke gyűlöli a szomszédait, idegi alapon, az alsó, a felső, a szembeszomszédot egyformán, a szomszéd lépcsőházban lakókat egy kicsit kevésbé, de legalább egyenletes eloszlásban. A szomszéd lépcsőház eleve ellenséges terület, furcsa emberek laknak ott, és furcsa szaga van a szemétledobójuknak, biztos denevérek laknak benne. Vagy vombatok, nem tudja mik azok, de olyan kukázóknak hangzanak.

Izéke már évek óta a csirkefeldolgozóról álmodik, álmában mindig le van maradva a szalagtól, és ha túl sok sütőrummal üzemelteti privát álomgyárát, a belezni való csirkék még élnek is. Olyankor izzadtan ébred, remegő kézzel főzi a kávét, és sok tejet tölt a nagy bögrébe, amire nagy betűkkel van felírva: NEM IS OLYAN SZAR