Küzd

Oké, ez itt most megint amolyan szolgálati közlemény, de írni nehéz. Most épp. Mert  a depressziómmal kapcsolatban nem tudok humoros lenni, pedig ez néha elvárás. De rábukkantam egy interjúra a Slipknot énekesével az indexen, és asszem, valami fontosat mond, pedig de nem bírom a zenéjüket. Hogyaszongya:

Ha valaki a depresszióval küzd, csak azt tudom neki mondani, hogy biztosan lesznek jobb napjai, de azt hiába várja, hogy egyszer csak teljesen megszűnjön az egész. Megszelídíteni meg lehet, meg lehet tanulni együtt élni vele, de minden egyes napodat annak kell szentelned, hogy ez így legyen. Legalábbis velem ez a helyzet. Vannak jobb és rosszabb napok, de akkor is: a legjobb mégis az, hogy élsz. Ez a legfontosabb üzenet, amit szeretnék mindenkinek átadni a saját fájdalmaimból. Mindmáig szenvedek tőle, mindmáig harcolok vele.

Hát igen, együtt lehet élni vele, bár nem a kedvenc háziállatunk. És néha nem az a legjobb, hogy mégis élsz, hanem hogy minek? És ha ez a kérdés felmerül, már tudható, hogy baj van, de ha az embernek nincs magánélete, szar a munkája és mindennapi anyagi gondok gyötrik, akkor mégis előjön, hogy ez most kinek jó?

Az élet a vergődéshez képest mégis más kategória, az élet az, ami még kap fogni egy vajszínű árnyalatot. A másik meg szürke, gray and miserable.

És attól lesz a vergődésből élet, hogy találsz benne valami színt. Nekem ez most nehéz.

Pride and Prejudice

Nem, itt most nem Jane Austen méltán unalmas regényéről lesz szó, hanem valami hazai napi politikáról. Már amennyiben a politikát tényleg az eredeti értelmében, azaz mint közügyekkel való foglalkozást fogjuk fel. Mert a Pride az esetünkben ugye a meleg büszkeség rendezvénysorozata, a prejudice pedig nem az irodalmi fordításból ismerős balítélet, hanem simán előítélet, amit a szó amúgy is jelent.

Mert Senkyházy György és protonáci elvbarátai már megint akcióztak egyet. (Bocsánat, nem illik névvel viccelni, butaházy györgyről van szó, aki nem neo- hanem hagyományos értelemben vett náci/nyilas, viszont szigorúan kisbetűvel nemecsekernőzöm, innentől meg lehet nyugodtan  kisbetű.)
Szóval a nevezett anti-akcióhős és elvbarátságtalanjai valami rapid melegrandit igyekeztek megakadálozni,kulturáltan elállva a bajáratot. Pedig épp az ilyen náculó söpredékek szokták mondogatni, hogy őket nem zavarják a melegek, csak ne az utcán buzuljanak, hanem a négy fal között. És amikor épp a négy fal között szerveznék a rapdrandit, kkor kiderül, hogy de nem, ott sem bírják elviselni. Hisz az igazi náci (valamint bolsevik, maoista és fasiszta) pont arról ismerszik meg, hogy neki az is fáj, ami nem a szeme előtt történik, a tőrőlmetszett náci bizony a hálószobádba is bepofátlankodna, hogy dirigálhasson, sőt gondolom a vécédre is, mert csak ő tudja, hogy kell árja módon, turul alakút szarni.

De tényleg, milyen élete lehet annak a nyomorultnak, akinek az egyik fő problémája, hogy vanak homszexuálisok, akik képesek elviselni, sőt fölvállalni magukat. És azt tudják, hogy a többi főemlősnél is nagyjából a populáció öt százaléka a saját neméhez? Nem azért mert ehhez van kedve, csak így van programozva biológiailag. Mint ahogy van aki kékszemű, van aki húszévesen kopaszodik, és egyesek genetikailag vonzódnak a nutellás sült krumplihoz. Ezekből azonban nem következik, hogy milyenek az illetők mint férj, feleség, kolléga vagy ügyfélszolgálati menedzser, hogy jó szomszédok-e, vagy rendszeresen beleköpnek a felettük lakó postaládájába?

Ha ilyesféle következtetéseket vonunk le, az sima előítélet. Ami önmagában nem rossz, az előítélet arra való, hogy könnyebben tájékozódjunk általa a világban, hogy néhány egyszerű jelből megbízható következtetéseket vonhassunk le, a nélkül, hogy minden részletet végig kellene vennünk. A gond ott kezdődik, mikor túlhasználjuk, azaz egy-egy sajátosságból a komplett személyiségre, életútra következtetünk, avagy egy-egy csoportot homogénnek tekintünk. Ha valaki arab az terrorista, ha meleg akkor összebuzizza a gyerekeinket, ha meg ateista (vagy agonisztikus, de az már egy bonyolultabb szó), akkor nyilván meg akarja ölni semjénzsoltot, aki ugye egy géniusz és a hit védelmezője mifelénk. A római kaotikus egyház lándzsahegye, öndefiníciója szerint.

Pedig az efféle leegyszerűsítés már nem segíti tájékozódásunkat a körülöttünk lévő világban, hanem lehetetlenné teszi. Mert ha valakinek az jön le abból, hogy ha én nem bírom a felcsúti fasiszta rezsimjét, akkor automatikusan magyarellenes vagyok, noch dazu nem vagyok magyar, nos ebben az esetben tényleg inkább átiratkozok szerbnek. Legalább is annak, aki annyira hülye, hogy a politikai hozzáállásomat eleve egy kulturális identitással azonosítja. (Jajj, ez messzire vezetne, de most direkt nem megyek bele a jobboldali meg liberális irodalomba és hasonlókba, hogy van-e nemzetellenes színház, vagy hogy Alföldi buzi-e van?)

De hát butaházy györgy és náci kispajtásai pont egy ilyesféle csőlátást működtetnek. Nekik a világ egyszerű: jó-rossz, szeretem-utálom, hazafi-áruló, Luke Skywalker- Darth Vader etc. Kényelmes álláspont, csak kurva buta. Én például negyvenöt évesen nem mondok olyanokat, hogy ezek a mai fiatalok, mert már húszévesen is utáltam az ilyen dumákat. Meg nem gondolok eleve semmit a buszsöfőrökről, pláne mióta a kórházban pár napot egy buszsofőr társaságában töltöttem, aki kedves volt, jó fej és művészfilmekről lehetett vele beszélgetni. Az előítélet tényleg csak korlátozottan hasznos, de ha eluralja az érzékelésünket, igazi seggfejjé tehet minket.

Mint azt látjuk butaházy esetében is, aki nyilván a három valódi hazaffy egyikének látja magát, és amíg mindenki más hülye, egyedül ő helikopter. Mint a klasszikus viccben, ahol hallgatja a pasi az autórádióban, hog egy őrült a forgalommal szembe megy az autópályán: "Egy? Az összes, basszameg!"

Ilyen Gyuri?

Hallgattam felvételről, amolyan podcast-formában egy rádióműsort, ahol egyszer csak azt mondta a műsort vezető műsorvezető, hogy akkor most pihenésképp következzen egy régebbi felvétel Ilyen Gyuritól. Milyentől??? Néztem magam elé hülyén, mert ehhez képest még az ablakon át látható útípésében is kompetesnek éreztem maga, de Ilyen Gyuri nevű zenészről és még tényleg soha.  Vala milyen Gyuri?

És akkor leesett, hogy Ian Dury lehet a nevezett, és akkor már megvolt, hogy húszévesen de bírtam én a pasi zenéjét. Csak kurva régen voltam már húsz éves. De ez még mindig üt, csak a példa kedvéért:

lan Dury amúgy túlesett a gyermekparalízisen, járt eleget speciális iskolába, rett belőle Britanniában világhírű rocksztár, de csak miután festőmüvész diplomát szerzett és tanított is festészetet. A saját zenéjével is ambivalens volt a viszonya, élete második felében már inkább színészkedett. Aztán 58 évesen vitte el a rák, 2000-ben. De amit addig csinált, fúúú....

Limerickek

A limerick ha kisbetű, egy vicces ötsoros, kötött rímszerkezetű vesrforma, ha meg nagybetűvel indul, úgy egy írországi város. A limerick bár francia eredetű, de annyira ír sajátosság mint a Guinness sör, az olcsó whiskey (ha olcsó, de whisky-nek írják, akkor skót, ami innen nézve nem is csoda, hogy olcsó, elev spóroltak vele egy e-betűt), és legalább annyira ír, mint a hazafiasnak gondolt bombamerényletek, a Ryanair vagy az indokolatlan részegség.

A limerick eleve az indokolatlan felháborítás, a mindennapi illem, a szemérmesség vagy a politikai korrektség teljes és vicces mellőzésével, ha jó, akkor nem csak rövid, de trágár is, vagy legalább minimum sértő. Mint a jó kabaré, mert ott bármivel lehet viccelni, hittel, erkölccsel, hatalommal, hisz a lényeg épp a máshol nem megengedett szabadság.

A dzsungelben lófrált egy nigger,

hol rátámadt Sir Khán, a tigger,

s azóta e fekete

szörnyen dadog: „Te ... te ... te”

– mondja, és eközben tikkel.

Na ez itt például egy Orbán Ottó-féle limerick, ahol az alanyi költő szabadon niggerezik, és követi el a szóviccbűnözés magas fokát.

Ez meg Nádasdy Ádámtól egy gyöngyszem:

Volt egy úr, úgy hívták: Jónás,

ráfért egy jókora gyónás.

El is ment; darálta,

a pap meg halálra

rémült, és azóta kómás.

És persze mivel a limerick angolul az igazi, gondoltam vicceljünk megint kicsit a google-fordítóval, humorfaktorban azzal nem lehet mellényúlni. Vegyük például Várady szabolcs egyik híres darabját, a mondjuk így, pajzán felhozatalból. (Azért pajzán, mert nincs benne ilyen hogy fasz meg pina, de ettől még egyértelmű:.

Volt egy nő, úgy hívták Emese

Nem tudni pór volt vagy nemes-e.

Egyszer két úr jól

Elölről-hátulról

Mit mondjak? Nem rebbent szeme se.

Nos ez eddig remek, de mit kezd vele az ordítóprogram? Valami ilyesmit:

There was a woman calles Emese

Don't know whether he was a pore or a nobleman.

Once, two gentlemen well

from the front, from behind

What to say? He didn't mind.

Hát nem az igazi. Eleve nem igazán kétértelműen disznó, másrészt meg a program azt hiszi, Emese férfi, legalább is így hivatkozik rá. Persze ha azt 'Emese' úgy írnánk hogy MSE, biztos valami informatikai cégnek nézné, persze gondolom akkor is maradna hímnek, mert csak a fiúk lehetnek kockák, a lányk eleve íveltebbek. Hogy egyébként ha első sorban ott van hogy nő, és a gugli is woman-nek ordítja, akkor hogy a traszvesztitába lesz belőle he, egy sorral lejjebb? Nyilván két külön mondatnak kezeli, egyiknek nincs köze a másikhoz, az egyik elölről, a másik hátulról. (H-Turul, ha valaki érti.)

De az uncsi angolból lesz-e telivér olasz? (Azért pont, mert abból is van még nyelvvizsgám, és ehhez képest legfeljebb pizzát tudnék kérni Bolognában, angolul.)

C'era una donna di nome Emese

Non so se fosse un poro o un nobile.

Una volta, due signori, bene

Dalla parte anteriore, da dietro

Cosa dire? Non gli importava.

Hát, ez sem viccesebb, mint a magyar, úgyhogy (az egyes fázisok bemutatásáak mellőzésével) lefordíttattam németre, onnan malájra, és onnan magyarra, de csak ennyi lett:

Egy nő Emese

Nem tudom, hogy ő egy sápadt vagy nemes ember.

Egyszer két srác!

Elölről hátra

Mit kell mondanom? Nem érdekel.

 Mit kell mondanom? Ez szánalmas, a limerick mindig az ember anyanyelvén működik jól, itt még a közismert fordítás-faktor sem segít. És sehol semmi trágárság, pedig igény az volna rá. Úgyhogy mégis inkább Orbán Ottó, eredeti, ízes magyarban:

Volt egyszer egy gaz nőgyógyász. Gaztette,

Hogy ujja helyébe a faszt tette.

„Betudható-e az asztmámnak,

Hogy úgy érzem, mintha basznának?” –

Kérdezte a nő a gaz orvostól, aki azt tette.

Vécén köszörülés

A vécén nem egy köszörűn ül az ember, hisze a vécén, de munkahelyi tapasztalat, hogy egyesek mégis köszörülnek. torkot. Mert ha bemegy az ember a közös mosdóba (bár nem értem miért mosdó, senki sem mosakszik ott, csak pisil meg kakál, aztán jobb esetben kezet mos), és valaki ül az egyik fülkében, azt igyekszik jelezni.

Hisz az hogy ég a villany, még simán jelentheti azt, hogy valaki úgy felejtette, esetleg nem is érdekelte, elvégre neki személy szerint mindegy, de viszont húde kényelmetlen, ha az ember épp nagy alkotásban van az egyik fülkében, valaki meg lecsapja a villanyt.

Én már jártam így, még jó hogy a lényeges részeket azért megtaláltam sötétben is, ám ezzel együtt kényelmetlen, mert mondjuk az ügyezelés után megtalálni a mosdót már korántsem annyira egyszerű, mnt mondjuk kitapogatni, hol a vécépapír. És nyilván nem csak nekem volt már ilyen tapasztalatom, ezért ha bemegyek a klotyóba, és ég a villany, a legtöbbször valakinek épp akkor kell megköszörülnie a torkát, vagy köhögni egyet, csak hogy jelezze, ott van valamelyik a király is gyalogjárban. És leszek szíves nem rá borítani a sötétséget.

A magam részéről mondjuk ilyenkor legtöbbször inkább zörgök, indokolatlanul lehúzom a vécét vagy én is köhögök, de csak mert nekem tényleg kell.

Ma viszont a szokásos szociális jelzések (és a velük járó diszkréció) teljes mellőzésével az egyik kollégám szimplán beszélgetni kezdett. A fülkéből. Persze úgy, hogy azt sem tudta ki jött be épp, de biztos azt gondolta, felesleges itt tettetni, hogy pont most kellett köhögnie, mikor abból is pontosan tudható, hogy valaki üldögél az egyik fajanszon, miként az is, hogy mit csinál ott. (A doktoriját írja filozófiából, naná.)

Sokkal egyszerűbb lenne persze, ha lenne mondjuk mozgásérzékelő, mint a szomszéd épület vécéjében, akkor nem kellene hangokat kiadni az embernek, lehetőleg úgy hogy ne legyen azért személyében beazonosítható. Mert mindenki tudja, hogy mindenki más is szokott szarni, de valahogy mégis kényelmetlen, ha másvalaki pontosan tudja, hogy mi épp most azt tesszük. Mert nem társaság műfaj, nem olyasvalami, amit másokkal közösen akarunk átélni, ha csak pillanatokra is.

A mozgásérzékelőnél amúgy időnként hadonászni kell, különben ott is jön a sötétség délben, de legalább nem kell emfatikus dünnyögéssel kommunikálni a pisszoárnál akciózó kollégával. (Aki nem mellesleg, egyébként sem szeretne hadonászni a mozgásérzékelőnek, legalább is nem két kézzel. Miszerint félkezű  biciklistának se integess...)

De ha nagyon automata lenne a világítás, nem lenne lehetősége az embernek az ilyesféle petite perception-okra, meg hogy fél órát agyaljon vécén köszörülésről.

Mondjuk lehet, hogy nem lenne nagy baj.

Mér' Paganínije?

Ez itt akkor a reklámkritikai nem különösebb kiadás, szóval hogy vannak a reklámok a tévében, amik megszakítják a komédiasorozatokat, és ahol jellemzően felesleges dolgokat reklámoznak szarul, de legalább feleslegesen. Mert az kizárt, hogy nekem (és az emberiség általam ismert normálisabb részének) attól legyen kedve nagy darab döglött állat-darabokat grillezni, hogy valami kereskedelmi rádiós csávó a évéreklában arcoskodik ez ügyben. Mer' ő valami áruházlánc arca (hogy miért, érti a fene,nála a szomszéd retriver is sokkal szimpatikusabb, pedig kissé hisztis is), és grillez meg ostobán néz pékekre, ami részéről a szakmai teljesítmény.

De mikor egy beirdalt sült krumplira azt mndja, hogy ez a burgonyák Paganinije, az tényleg az értelmetlenség netovábbja. Akkor már miért nem a sült krumplik Mecedese, a keményítős gumók Beverly Hills-e vagy a szívinfarktus-kockázatok Jimmy Hendrixe.

A hülye hasonlatok lehetőségei végtelenek, én vagyok a Füredi csomópont Kurt Vonnegutja, az ékszerteknősöm a hüllők Suzuki Swiftje, illetve magam lehetnék Sztravinszkíj és Sosztakovics, csak kicsit kellene oroszabbnak lennem, és sokkal zeneszerzőbbnek. (Vagy fordítva, de ennél kevésbé zeneszerzőbbnek lennem már logikailag is inkább lehetetlen.)

De egy krumpli mi a faszér' Paganíni? Mert csúnya, de tehetséges? Vagy mert egy krumpli is képes közismerten kicsaponó életmódra, gondolom valami léha karalábéval, és máris itt a közös pont, ami ugye nem az, hogy Nicolo Paganini sem a zöldségekre gerjedt.

De egy reklámban ennek mindegy, a műsorvezető-reklámrarc bácsi láthatóan büszke arra, hogy milye kibaszott  művelt. Hogy ő már , ilyen neveket tud, hogy Paganini.

Sose legyen jobb napja, bár a honoráriuma ettől még nyilván pofátlan.

Tele van a fóniám

Tegnap végre lett új telefonszámom, mármint mobil, mert a múlt hónapban remekül nem tudtam adatot egyeztetni a témobilnál, valamiért nem fogadta el az adataimat. Úgyhogy a témobilos szám meg is szűnt, tettem némi kísérletet, hogy visszaszerezzem, de nem sikerült online. Mert folyton addig a pontig jutottam, hogy akkor küldenek valami megerősítő kódot esemesben, arra a számra ami épp nem működik, és amit én marha most szeretnék visszaszerezni. És lehetett volna még a telefonos ügyfélszolgálatnál is intézkedni, de csak arról a számról hívva, amellyel kapcsolatban nemdebár. Tehát ha vissza akarom kapcsoltatni a számom, hívjam fel arról őket, vagy majd nézzem meg a soha meg nem érkezhető esemet. Ez valami olyasmi, mint mikor nem működik az interháló, felhívja az ember a szolgáltatót, ahol az ügyfélszolgálatos csaj (aki szakmáját tekintve jól hallhatóan okleveles idegeinkre menő und rágógumi-teszter) közli, hogy jelentsem be ímélben, hogy nincs net, ő telefonon ilyen panaszokkal nem foglalkozik. (Ez amúgy általános, hogy az ilyen telefonos ügyfélszolgálatokon egy dolgot vesznek igazán sértő zaklatásnak, ha ügyfelekkel kell foglalkozni.)

Szóval miután ráment több délutánom a  reménytelen ügyintézés kísérletekre, kissé zaklatott lettem (oké, ezt kulturáltan úgy kell megfogalmazni, hogy felbaszódott bennem az ideg) úgyhogy kora este eldühöngtem magam a közeli teszkóba, hogy ott este nyolcig nyitva van a témobilos üzlet, meg van telenoros is. (A telenor is té-mobil amúgy, csak nem tudjuk, ki az az Elenor, gondolom valami norvég főhercegnő.)

És a dajcse telekomnál húztam sorszámot, vártam kissé, de az előttem álló két család (a két működő ügyintézőnél) jól hallhatóan még azt sem találta ki, melyik telefont akarják megvenni a melyik díjcsomaggal, meg ugye a hűségidő, de a pult mögött álló (foglalkozásukat tekintve hátramozdító jellegű segéd-másodbonyolító) női személyek, annyit tudtak mondani nekik, hogy hát a kétéves hűségidő az másfél év, de a díjcsomagnak majd próbálnak utánanézni. Szóval reménytelennek látszott az ügy, de pontosan három lépésre volt a konkurencia, a Té Eleonóra, ahol viszont épp nem volt ügyfél, úgyhogy lettem én, gondoltam ne unatkozzanak. Ott le is tudtam ülni, kaaptam egy pohár hideg ásványvizet és öt perc alatt vettem egy feltöltött SIM-kártyát.

Most már csak a munkahelyemen, a bankban meg egy-két közműszolgáltatónál kell szólni, hogy máshová küldjék az esemeseket. A bankban gondolom már nincs ott Emese (rég voltak azok a reklámok), pedig egy Emesével esemezeni igazán eszeperente. Lenne, de nem megy. Ehh...

faszkivan.blog.hu (de csak a címe miatt)

A trónörökös új karrierje

A felcsúti ramszesz (foglalkozására nézve főállású populista, félállású focirajongó, valamekkora állású, de mindenképp olcsó szájkeresztény) fia katona esküt tett, és akkor most ez hír? Mondjuk a kormányközeliek szerint nem, de a 444 kiszúrta, és csinált belőle hírt. Mondjuk egyébként joggal, mert ezek most tényleg monarchiásat akarnak játszani, hogy a trónörökös látványosan katonáskodik egy enyhét? Pont miután volt már profi focista, közben biodíszlet a fater mellett ha már neki nem jut állami projekt, mint a récsölnek, vallási őrült valami hitgyülés utánérzéssel, amit a haverjaival ugye, most meg testével és buta tekintetével védi majd a határt, mert valami ilyen  marhaságra képezték ki. És igen, marhaság, mert az országot fenyegeti egy-két dolog, főleg a Gazsi apja meg a csicskái, de speciel nincs az az őrült menekült, aki hozzánk akarna jönni.

De nekik mohács kell, illetve kerítés, azt meg őrizni kell, még ellopják vagy mi.

É majd a Gazsi örzi jól, hamár Vilmos herceg is William néven volt helikopter-pilóta a brit parti őrségnél, Harry meg, mikor lejött a szerekről, afganisztánban volt VIP-vendég. Úgyhogy nincs mese, ha már focistának közepesnél szarabb volt, szektaalapítónak meg nevetséges, most majd katonai karriert csinál, mielőtt húsz év múlva a fideszkádéenpé elnöksége kitalálja, hog mégis ő lenne az ideális, miniszterelnök-jelölt. Amit addigra rég tudnak majd egykor, csak odáig nem sejtik,.

De ne így legyen, akkor már inkább a globális felmelegedés nukleáris téllel, vagy jöjjenek már azok a kurva marslakók. Ránk férne.

Hő hullám

Namost kérem ez a cseszett hőség nem hiányzott senkinek, legalább is gondolom, eddig még senkivel sem találkoztam, aki direkt kedvelné a hőgutát meg hogy a legértékesebb szervéről is ömlik a víz. Már hogy a fejéről, elvégre értelmiségiek vagyunk, nem a farkunk után megyünk, csak mögötte, de ez biológiai adottság, mer' a nők meg a nemi szervükkel együtt tudnak csak menni, mondjuk tényleg furcsa lenne egy ruhatár-féle, ahol az ilyesmit le lehetne adni.

Na igen, erről beszélek, ez már a nettó hőguta, hogy néhány soron belül perverzre asszociálom magam. De tényleg szeretek az időjárásra panaszkodni, gyakorlom is rendesen, és nem értem, ha Isten adja a kánikulát, miért nem ad hozzá légkondit is. Vagy ez valami különös bosszú, egy egy kissé kicsinyes és rosszindulatú istentől, esetleg simán a karma, épp megesszük, amit főztünk.

De legalább elhaladtam az okmánykormány-ablakba (vagy hogy is hívják fideszmagyarul) az új személyimért, szerencsére igen gors olt, anyám elfuvarozott (thank you!), az ügyintézés meg volt vagy tíz perc, várakozással együtt. És jobban  megnézve, az igazolványon szereplő körözési fénykép nem is olyan rémes, én magamnak csak felfüggesztettet adnék, ha pofára menne az ítélkezés. Hogy pontosan miért is, az igazán nem világos, de az ember negyvenöt év alatt már biztos összeszedett annyi vétket, amiért jár a szigorú de igazságtalan. ám ha esetleg mégsem, akkor nyilván kómában volt.

Most meg elzenvedheti a globális felmelegedést lokálisan, bár a hírek szerint jövő hétre hűvösebb lesz, én meg töprenghetek, hogy mire panaszkodjak akkor.

Na akkormost

És akkor most emberek, eltalál kissé, de jól esik:

Felnőttkorom lexebb dalai

Na ja, eljön az idő, mikor az ember elnehezülő negyvenesként rájön, hogy a legpopulárisabb kultúrában is van még keresnivalója. Igazából gőze sincs, ami a fasz az a Trónok harca, nem olvasta, nem nézte, de csak mert nem érdekelte, egy töredék másodpercig sem. Az elektronikus tánczene az neki (na jó, nekem, ha már magamról beszélek használhatok nyugodtan egyes szám első személyt is, elvégre Me, Myself and I), szóval az elektronikus tánczene az a prtütty-prütty - tuc-tuc, a rap az jobbára az a költészet, ami leírva szar, de zenei alappal elmegy (ha úgy is alig, akkor slam poetry), a jutyúber influenszer senkik meg szintén másnak sminkelik magukat kurvabarbinak.

De egyszer Petra az orrom alá tolta a St.Trinians című, mondjuk vígjátékot, ami annyira angol, hogy az ismerőseim jelentős része sem vevő a humorára. Magam meg fúde, oké ebben benne van, hogy a kedvenc londoni helyszíneimen rohangásznak vicces tinik, nem is értem, hogy lehet ezt nem bírni? A kilpben is van Trafalgar square meg ott ugye a National Gallery (ahonnan aztán képet lopnak a filmben), és  na ja, bírom az efféle bulizenét. Bírtam huszonéve is, huszonévesen, csak ez most már a nosztalgia, a 'holcsesztemel' fíling, az örök szorongás, hogy de bizony, elcsesztem.

Egyszer a Fácsén írtam egy barátomnak, hogy a nosztalgia de ócska egy menedék, aki erre azt válaszolta, hogy ja, de van másik?

Szóval a hangoskodó lányok nem az a kifejezett Sosztakovics második szimfónia, de néha jól esik. Bírok annyira fáradt lenni, szürke és nyomasztó, hogy végre az ilyesmi is tetszik. Ne vagyok rá büszke, csak kicsit.

Fúde

Ma kaptam fizetést, annyit persze nem hogy gondtalan legyek tőle, de a megélhetés kijön belőle (pedig már majdnem írni kezdtem a szegénységblogot, pontosabban én is), sőt még a gyógyszerek is, úgyhogy egy újabb hónapig hasba szúrhatom magam minden este, mint épp az imént is. Holnap első dolgom lesz, hogy veszek némi sajtot meg zöldséget, mert a margarinos zsemle, ami az elmúlt hét menüje volt már tényleg unalmas. Ámde muszáj volt fogorvosra is költeni, bár érdekes dilemma, hogy most akkor most legyen mit enni, vagy legyen mivel? Mert ugye az április (meg a március vége) az táppénzen telt, úgyhogy a legutóbbi fizetésnapon kapott összeg annyira jelentéktelen volt, hogy vágyakozva tekintett felfelé, a létminimum égi szférájába. Most már legalább visszaköszön majd az akciós joghurt, és ha spórolok, összejöhet egy padlizsánra való is. Jövő hónapban meg beruzák fűszerekre, túllépve az akciós sajátmárkás ketchup meg a gulyáskrém kombóján. (Amikből egyébként tűrhető tésztaszószt tudok készíteni, fűszerezés kérdése az egész.)

De eszembe jutott, épp tegnap, hogy át kellene rendezni a heti ritmusunkat. Hati ritmusra, azaz egy hét ezentúl álljon hat napból (pontosabban egy hat álljon hat napból), ebből legyen három munkanap és három szabadnap. Mivel a hagyományos hétfő, kedd, szerda satöbbi elnevezések ezzel értelmüket vesztenék, átkellene nevezni a hat napjait. Ha már az első három munkanap, lehetnének ezek a Francba 1, Francba 2 és Francba 3, a másik trió pedig a Fúde 1, Fúúde 2 és Fúúúde 3, you  gotta fight for your right to party.

Hisz a háromnapos munkahét már indokoltabbá tenné fizetést, amit eddig öt napnyi gályarabságért adtak.

Jut eszembe, ma hazafelé sofőrünk résnyire lehúzta az ablakát, és kérdezte tőlem, aki mögötte ült,hogy nem esik-e rám az eső? Mondom nem, de ha mégis, majd felfogom. Elvégre jó a felfogóképességem. Meg vezetni is remekül tudok. Áramot.

De ezért valahogy senki sem akar fizetni nekem, sokat.

Szagszerűség

A pintér nevű állítólag belügyminiszter olyat szólt, hogy a dunai hajókatasztrófánál gyors és szakszerű volt a mentés. Meg hogy már fél óra után átvette a mentés irányítását, és a helyszínen volt az országos meg a pesti rendőr-főkapitány, meg többféle katasztófavédelmi főigazgató. Na én majdnem itt nyelte félre a pirítóst, mert mit is akart ezzel mondani a költő?

Hogy szakszerűen menteni főleg úgy lehet, ha mindenféle főigazgatók és rendőrkapitányok is ott vannak, mintegy személyes jelenlétük fényével emelve az esemény tragikumát? Biztos, elvégre mi szükség lenne rá, hogy idősödő főnökök kimásszanak az íróasztal-bárszekrény Maginot-vonaluk mögül, és a tetthelyen fontoskodjanak, ha nem az, hogy akkora aurájuk van, ami túlragyogja az éjszakai reflektorokat is, valamint mind képzett mentőbúvárok, úgyhogy gyorsan kérnek egy szerelést, és vállt vállnak vonva a folyóba vetik magukat legott.

Bár nekem bűzlik az egész, szerintem a derék főférfiak nem ezt művelték ott, gondolom fontoskodva toporogtak, aggódó tekintetet próbáltak magukra ölteni, és igyekeztek nagyon hozzáértő módon fontosnak látszani.  Amíg mások mentenek, vagy legalább is próbálnak.

És a szomorúan röhejes az, hogy ezt elővezeti a belügyminiszter, hót komolyan, mintha tényleg ez lenne  mentés hatékonyságának mércéje, hogy hány tábornok toporgott közben a parton.

Azt még értem, hogy kulturáltabb országokban mondjuk egy légi- vagy vonatkatasztrófa után lemond a közlekedési miniszter, mert ugyan nem ő a hibás, de egy terület személyi vezetőjeként felel azért, hogy jól menjenek a dolgok. És ha épp feltűnően nem mennek jól, akkor lemond, nem feltétlen azért mert hibásnak érzi magát, csak mert úriember.

Na most nekünk ehhez képest van a pintér.

Kislány a lédikarnev áll

Jajj nekem volt ma reggel már megint, munkába ment megint a retróslágerek bömböltet a nemretró autórádióban, például a Koós János nevű táncdalénekes, akinek a bömbölő slágere azon tíz magyar örökzöld között van, amiért én letöltendőt adnék bárkinek, aki megírja, elénekli, pénzt ad érte, hangosan hallgatja vagy közterületen jól hallhatóan dícsérni merészeli.

Ez persze nem más, mint a Kislány a zongoránál (fehér eb az orgonánál) nevű emberiség ellenes bűntett. Én meg ülök hátul, nem tudok menet közben kiugrani, így kénytelen vagyok elképzelni, miféle duett az, ahol a kiscsaj zongorázik, egy fehér kutya meg orgonál, ráadásul a szexraprószidát. Tudom, tudom hogy nem pont ez van a szövegben, de szinte biztos, hogy valójában erre gondolt a költő, igazából úgy értette, hogy a fehér eb az orgonán áll, ami logikusabb, mert hogy tudna egy kutya orgonálni? Nekem volt kutyám, ő tudott bokrok alatt matatni, macskákat figyelmen kívül hagyni, valamint fingani, igaz ez utóbbi főleg a lakásban gyakorlta, elvégre az utcán fingás elpocsékolt erőfeszítés. de orgonálni nem tudott, az egész biztos, viszont nem állt volna egy orgonára, egyrészt mert nem volt itthon ilyen, másrészt meg minek?

Mindenesetre nekem órákig zakatolt a fejemben ez a szemét dalocska, aminek ráadásul ilyen többértelmű szövege van, pont mintha tényleg jelentene valamit, pedig dehogy. Az értelmezése bizonytalan mint az időjárás, a közel-keleti békefolyamat vagy a jövőképem, viszont virális természetű, nekem egész nap fájt a fejem, lehet hogy ettől. Vagy a tegnapi egyik filmtől, ami a Szerelemtől sújtva című melodramatikusan önkibelező monodráma, nem csoda hogy eddig szándékosan kerültem. Viszont most, hogy aludtam rá egyet már majdnem tetszik, igaz rosszat álmodtam, és ugye ahhoz képest...

Erre jött reggel a retrószarok rádiója, és a fenti remekmű mellett benyomták a Lédikarnevál nevű hasonszőrű kulturális terrorcselekményt, már csak azért is jó lenne diktátornak lenni, hogy az ilyeneket végre betilthassam. Vagy tudja fene, hallgasa, aki szereti, de csak otthon a négy fal között, nem kell ezzel a nyilvánosságban idegesíteni a normális embereket. Aki Sosztakovicsot hallgatnak meg Slayert, és nem szeretnének egy Karel Gott Pride-ot

Keresztényfocializmus

A felcsúti ugyebár nem ment el a pápa csíksomlyói miséjére, igazából nem indokolták hogy miért (például mert református, ócska időt mondanak a meteorológusok, szarik az egészre stb.), volt valami diplomáciai háttérsutyorgás, hogy hát a románok érzékenysége. Ami nyilván nem volt igaz, mert áderjános és tömjénzsolt ott nyomult az első sorban valami Habsburg oldalán, zorbánnak meg biztos dolga volt. 

Aztán mára ki is derült mi is volt a Haza sorsa szempontjából halaszthatatlan dolog: a helyszínen kellett megtekintenie a foci (fideszül: fodbal) BL-döntőt. Meg hát Madrid biztos jobb hely mint Csíksomlyó, jobb éttermek vannak arrafelé, meg a stadion VIP-páholya is fedett, nem kell bőrig ázni, miközben valami csuhás vénember papol. A főnök szerintem amúgy is rosszul viseli, ha neki kell más papolását hallgatnia, na ez egy meccsen nem fordulhat elő, maradhat a komfortzónájában.

Tömören ennyit arról, hogy ő a kereszténydemokrácia elszánt képviselőjeként, és úgy is mint Európa első embere, aki kerítésekkel és határvadászokkal védi a keresztény kultúrát. És ez utóbbit komolyan kell venni, a hivatalos statisztikák szerint naponta kábé negyven embert kell visszazavarni Szerbiába, ami tényleg heroikus teljesítmény, és ha ettől nem marad meg az európa kereszténység, akkor semmitől.

Persze lehet hogy csak arról van szó, olyan jól meg van már védve a keresztény kultúra  (például az EP-választásokon, hogy mást ne mondjunk), a felcsúti meg annyira elfáradt ebbe a nagy védésbe, hogy tényleg jár neki egy kis pihenés, meccsen szotyizás, mifene. Így aztán részéről a Liverpool-Vatikán meccs 1-0-ra végződött, , pedig kiegyenlített volt a küzdelem, mindkét csapat idegenben játszott, bár a vatikániak több, és kevésbé részeg szurkolót tudtak mozgósítani. De egy zorbán negy hagyja az út szélén a kisebb és esélytelenebb csapatot, akkor se őket nem a pápa, hanem a canterbury érsek támogtj, bár a többségük úgyis migráns. Mondjuk pont mint a vatikáni csapatban a sok szoknyás agglegény, kezdve a  csapatkapitánnyal. (És egyébként is: Vati Kán, nem gyanús ez valakinek?)

És tényleg, nem kell kiakadni azon, hogy a hazai főtáltos nem ment a pápai misére (nem a városba, a fehér ruhás bácsihoz), hanem Madridban tett úgy, mintha mise történt volna, hisz a pápa meg nem ment el a BL-döntőre! Pedig argentín, tehát szeretnie kell a focit, és ráadásul anyanyelvi szinten beszél argentinul, ami olyan mint a spanyol, sőt annyira hogy az. Sőt, misézhetett volna egy istentisztelet a stadionba is, ilyet máskor is szoktak.

Egyébként is, mifelénk a kereszténydemokrácia csak egy lépcsőfok a focializmus felé, erről például a szeged-csanádi püspök is mesélhetne.

Háborodott Csillagok

Miután sikeresen megküzdöttem a beszédaktus-elmélettel olvasgatni kezdtem a neten nettó hülyeségeket, elvégre a szombat délután-este elkövetett tudományos ismeretterjesztést is ki kell pihenni, minél gyorsabban. Ilyenkor jönnek képbe a mindmeghalunk.com meg a hasonló ostobasággyűjtő oldalak, de ma találtam egy igazi ínyencséget, nem is értem eddig hogy nem botlottam bele az internetes világhálón.

Ma esti felhőtlen szórakozásomat a mediavadasz.info című izé... online kiadvány biztosította. eleve tetszett ez a .info végzettség, ezt legutóbb a kuruc előtaggal láttam, hát igen, a kurva nagy magyarok valamiért nem a ponthu végződést szeretik. Biztos mert kissé náci módon kurva nagy magyarok, a náculás meg nálunk szerencsére büntetőjogi kategória. És ezért nem volt meglepő, hogy a médiavadász is afféle bölcészkedő kurucinfó próbál lenni, mondjuk nem teljesen sikertelenül, különösen a szórakoztató faktort tekintve.

A szerzők, akik legalább többségükben vállalják a nevüket, rendszerint nemzeti radikálisnak vagy tradicionalistának címkézik fel magukat, de ez a neonáciktól az ultrakonzervatív katolikusokon át a sámándobon lovagló rovásírókig terjedő, nagyon is elegyes társaság.

Persze én ehhez biztosan buta vagyok de egyfelől nem értem, ezek hogy jönnek össze, hogy egy szittyatáltos nem rúgja vesén - persze csak verbálisan - a húde katolikust, talán az lehet a közös pont, hogy viszont mindketten szívesen rúgnák vesén a jelenlegi pápát, csak más okból, és nem csak verbálisan. Meg hogy lehet egyáltalán egy-egy ilyen elvakult alak katolikus? Erre amúgy az a válasz, hogy ők az igazi katolikusok, a komoly tradicionalisták, a pápa meg egy liberális fasz, de akkor miért nem latinul írnak, gyertyafény mellett? És miért laptopon egy weblapra, tessék szerezni pergament és lúdtollat téntával, na az lenne igazán tradicionalista gesztus.

De hát hasonló hibákat látok az úgynevezett neemzeti radikálisoknál is, akik ugye a húdeturbó megamagyarok. Azt még értem, hogy lehet magyarnak lenni, hogy ide született az ember, ezt a nyelvet beszéli, ezt a kultúrát birtokolja (ki mennyire) és evett már tojásos lecsót kolbásszal, vagy ha nem evett már legalább látott, esetleg hallot róla. De hogy lehet mindezt radikálisan csinálni? Még magyarabbul beszélünk, még párszor ide születünk karmikusan és lecsót megdobjuk még egy kis erőspistával töltött rántotthússal?

Amúgy az aktuálisan kedvenc írásuk  a Csillagok háborúja (magyarul: Star Wars) kapcsán fejt ki vicces összeesküvés-elméleteket. Hogy a Jedi az ugye Júda, George Lucas meg magyarul Lukács György, nyilván nem véletlenül, hisz Lukács nagy kommunista volt. Mondjuk a Heidelbergi esztétika idején még nem, de azt utólag már letagadta volna a benne lakó vérkomcsi.

Szóval Sztárvórzok Háborúja egy feminista, komcsi melegpropaganda, van benne ajvékoló(!) gnóm (R2D2), Csubakka mint evolúciós propaganda (sic!), Darth Vader meg rokonságot mutat Jézus Krisztussal. Oké értem, hogy az eredeti trilógia egy megváltástörténet (is), de mit kellett szívnia a szerzőnek ehhez a JézuSS párhuzamhoz? Mindegy is, aki szeret szörnyülködve röhögni, annak itt a link. 

locitrom.hu

Alkotói válság

Most épp egy szociálpszichológia cikket kellene öszehegesztenem, de nagyon nem megy. (Helyette ezt az ízét írom ide most...) A probléma ott kezdődik, hogy még a témával sem tudtam dűlőre jutni magammal, pedig szokásommal ellentétben van több ötletem is. Csak nem tudok választani, az egyik jó lenne, de mintha megírtam volna (a Petránál lévő archívum szerint meg nem, de a baljós előérzet az nem hisz az adatoknak), amit meg tuti nem, azt nem véletlenül.

Most került a kezembe egy remek és igen híres könyv, amiről annó tartottam előadásokat is, de most, beleolvasva a könyvbe meg átnézve az akkori jegyzeteimet, háát... nem sok használhatót tudnék ma kifacsarni magamban a témáról. És nem csak azért, mert a kézírásom már akkor is olvashatatlan volt, már nekem is. (Na jó, egyébként a beszédaktus-elméletről lenne szó.)

A többi téma kapcsán meg akkora közhelyeket tudnék csak lőni, hogy ahhoz meg nincs kedvem sem ha a tudományos ismeretterjesztés jobbára erről szól. A kedvenc szociálpszichológiai témáim meg már elhasználtam, utólag kiderült, volt amit többször is.

Lehet hogy keresni kellene valami  mindennapi témát a társas érintkezés pszichológiájának körében. Például, hogy miért veszi személyes sértésnek a taxis, ha nincs kedved beszélgetni vele, hogy van az, hogy tíz ember is csak tülekedve tud felszállni egy üres buszra, miért gondolják sokan, hogy a többiek majd lájkolják az esti szendvicsük fotóját a fészbukon, hogy miért népszerűbb a brokkoli a karfiolnál, vagy miért vesz valaki priority boardingot a repülőre, ha amúgy is helyre szól a foglalása?

Félő persze, hogy ezekben a témákban is gyorsan rárepülnék valamilyen kurrens tudományos elméletre, hogy majd annak keretében okoskodjak jól, de az ismeretterjesztés frontján ez inkább szellemi önkielégítés lenne.

Ez olyan,mint mikor egy politikai elemző valami tévéműsorban nem érthetően elemez, hanem Platóntól és Arisztotelésztől indulva mondjuk Samuel Huntingtonig vázolja az államelméleteket, megemlítve a posztmodern relativizmus és posztindusztriális társadalom összefüggéseit, de arról nincs véleménye, hogy akkor most lemond-e a játszótérügyi miniszter. Vagy van, csak titkolja, mert akkor nem hívják a másik tévébe.

Szóval vergődöm a témán, meg nincs ihletem írni, pláne nem ilyen szakmailag korrektre fazonírozott, és elég hosszú cikket egy szaklapba, de azért erőt veszek magamon. És már tegnap óta a csontjaimban érzem (már a derék- és hátfájáson kívül), hogy mégiscsak a beszédaktussal fogok megküzdeni, bár kicsit fájni fog.