Ma kaptam fizetést, annyit persze nem hogy gondtalan legyek tőle, de a megélhetés kijön belőle (pedig már majdnem írni kezdtem a szegénységblogot, pontosabban én is), sőt még a gyógyszerek is, úgyhogy egy újabb hónapig hasba szúrhatom magam minden este, mint épp az imént is. Holnap első dolgom lesz, hogy veszek némi sajtot meg zöldséget, mert a margarinos zsemle, ami az elmúlt hét menüje volt már tényleg unalmas. Ámde muszáj volt fogorvosra is költeni, bár érdekes dilemma, hogy most akkor most legyen mit enni, vagy legyen mivel? Mert ugye az április (meg a március vége) az táppénzen telt, úgyhogy a legutóbbi fizetésnapon kapott összeg annyira jelentéktelen volt, hogy vágyakozva tekintett felfelé, a létminimum égi szférájába. Most már legalább visszaköszön majd az akciós joghurt, és ha spórolok, összejöhet egy padlizsánra való is. Jövő hónapban meg beruzák fűszerekre, túllépve az akciós sajátmárkás ketchup meg a gulyáskrém kombóján. (Amikből egyébként tűrhető tésztaszószt tudok készíteni, fűszerezés kérdése az egész.)
De eszembe jutott, épp tegnap, hogy át kellene rendezni a heti ritmusunkat. Hati ritmusra, azaz egy hét ezentúl álljon hat napból (pontosabban egy hat álljon hat napból), ebből legyen három munkanap és három szabadnap. Mivel a hagyományos hétfő, kedd, szerda satöbbi elnevezések ezzel értelmüket vesztenék, átkellene nevezni a hat napjait. Ha már az első három munkanap, lehetnének ezek a Francba 1, Francba 2 és Francba 3, a másik trió pedig a Fúde 1, Fúúde 2 és Fúúúde 3, you gotta fight for your right to party.
Hisz a háromnapos munkahét már indokoltabbá tenné fizetést, amit eddig öt napnyi gályarabságért adtak.
Jut eszembe, ma hazafelé sofőrünk résnyire lehúzta az ablakát, és kérdezte tőlem, aki mögötte ült,hogy nem esik-e rám az eső? Mondom nem, de ha mégis, majd felfogom. Elvégre jó a felfogóképességem. Meg vezetni is remekül tudok. Áramot.
De ezért valahogy senki sem akar fizetni nekem, sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése