Vécén köszörülés

A vécén nem egy köszörűn ül az ember, hisze a vécén, de munkahelyi tapasztalat, hogy egyesek mégis köszörülnek. torkot. Mert ha bemegy az ember a közös mosdóba (bár nem értem miért mosdó, senki sem mosakszik ott, csak pisil meg kakál, aztán jobb esetben kezet mos), és valaki ül az egyik fülkében, azt igyekszik jelezni.

Hisz az hogy ég a villany, még simán jelentheti azt, hogy valaki úgy felejtette, esetleg nem is érdekelte, elvégre neki személy szerint mindegy, de viszont húde kényelmetlen, ha az ember épp nagy alkotásban van az egyik fülkében, valaki meg lecsapja a villanyt.

Én már jártam így, még jó hogy a lényeges részeket azért megtaláltam sötétben is, ám ezzel együtt kényelmetlen, mert mondjuk az ügyezelés után megtalálni a mosdót már korántsem annyira egyszerű, mnt mondjuk kitapogatni, hol a vécépapír. És nyilván nem csak nekem volt már ilyen tapasztalatom, ezért ha bemegyek a klotyóba, és ég a villany, a legtöbbször valakinek épp akkor kell megköszörülnie a torkát, vagy köhögni egyet, csak hogy jelezze, ott van valamelyik a király is gyalogjárban. És leszek szíves nem rá borítani a sötétséget.

A magam részéről mondjuk ilyenkor legtöbbször inkább zörgök, indokolatlanul lehúzom a vécét vagy én is köhögök, de csak mert nekem tényleg kell.

Ma viszont a szokásos szociális jelzések (és a velük járó diszkréció) teljes mellőzésével az egyik kollégám szimplán beszélgetni kezdett. A fülkéből. Persze úgy, hogy azt sem tudta ki jött be épp, de biztos azt gondolta, felesleges itt tettetni, hogy pont most kellett köhögnie, mikor abból is pontosan tudható, hogy valaki üldögél az egyik fajanszon, miként az is, hogy mit csinál ott. (A doktoriját írja filozófiából, naná.)

Sokkal egyszerűbb lenne persze, ha lenne mondjuk mozgásérzékelő, mint a szomszéd épület vécéjében, akkor nem kellene hangokat kiadni az embernek, lehetőleg úgy hogy ne legyen azért személyében beazonosítható. Mert mindenki tudja, hogy mindenki más is szokott szarni, de valahogy mégis kényelmetlen, ha másvalaki pontosan tudja, hogy mi épp most azt tesszük. Mert nem társaság műfaj, nem olyasvalami, amit másokkal közösen akarunk átélni, ha csak pillanatokra is.

A mozgásérzékelőnél amúgy időnként hadonászni kell, különben ott is jön a sötétség délben, de legalább nem kell emfatikus dünnyögéssel kommunikálni a pisszoárnál akciózó kollégával. (Aki nem mellesleg, egyébként sem szeretne hadonászni a mozgásérzékelőnek, legalább is nem két kézzel. Miszerint félkezű  biciklistának se integess...)

De ha nagyon automata lenne a világítás, nem lenne lehetősége az embernek az ilyesféle petite perception-okra, meg hogy fél órát agyaljon vécén köszörülésről.

Mondjuk lehet, hogy nem lenne nagy baj.