Nem, itt most nem Jane Austen méltán unalmas regényéről lesz szó, hanem valami hazai napi politikáról. Már amennyiben a politikát tényleg az eredeti értelmében, azaz mint közügyekkel való foglalkozást fogjuk fel. Mert a Pride az esetünkben ugye a meleg büszkeség rendezvénysorozata, a prejudice pedig nem az irodalmi fordításból ismerős balítélet, hanem simán előítélet, amit a szó amúgy is jelent.
Mert Senkyházy György és protonáci elvbarátai már megint akcióztak egyet. (Bocsánat, nem illik névvel viccelni, butaházy györgyről van szó, aki nem neo- hanem hagyományos értelemben vett náci/nyilas, viszont szigorúan kisbetűvel nemecsekernőzöm, innentől meg lehet nyugodtan kisbetű.)
Szóval a nevezett anti-akcióhős és elvbarátságtalanjai valami rapid melegrandit igyekeztek megakadálozni,kulturáltan elállva a bajáratot. Pedig épp az ilyen náculó söpredékek szokták mondogatni, hogy őket nem zavarják a melegek, csak ne az utcán buzuljanak, hanem a négy fal között. És amikor épp a négy fal között szerveznék a rapdrandit, kkor kiderül, hogy de nem, ott sem bírják elviselni. Hisz az igazi náci (valamint bolsevik, maoista és fasiszta) pont arról ismerszik meg, hogy neki az is fáj, ami nem a szeme előtt történik, a tőrőlmetszett náci bizony a hálószobádba is bepofátlankodna, hogy dirigálhasson, sőt gondolom a vécédre is, mert csak ő tudja, hogy kell árja módon, turul alakút szarni.
De tényleg, milyen élete lehet annak a nyomorultnak, akinek az egyik fő problémája, hogy vanak homszexuálisok, akik képesek elviselni, sőt fölvállalni magukat. És azt tudják, hogy a többi főemlősnél is nagyjából a populáció öt százaléka a saját neméhez? Nem azért mert ehhez van kedve, csak így van programozva biológiailag. Mint ahogy van aki kékszemű, van aki húszévesen kopaszodik, és egyesek genetikailag vonzódnak a nutellás sült krumplihoz. Ezekből azonban nem következik, hogy milyenek az illetők mint férj, feleség, kolléga vagy ügyfélszolgálati menedzser, hogy jó szomszédok-e, vagy rendszeresen beleköpnek a felettük lakó postaládájába?
Ha ilyesféle következtetéseket vonunk le, az sima előítélet. Ami önmagában nem rossz, az előítélet arra való, hogy könnyebben tájékozódjunk általa a világban, hogy néhány egyszerű jelből megbízható következtetéseket vonhassunk le, a nélkül, hogy minden részletet végig kellene vennünk. A gond ott kezdődik, mikor túlhasználjuk, azaz egy-egy sajátosságból a komplett személyiségre, életútra következtetünk, avagy egy-egy csoportot homogénnek tekintünk. Ha valaki arab az terrorista, ha meleg akkor összebuzizza a gyerekeinket, ha meg ateista (vagy agonisztikus, de az már egy bonyolultabb szó), akkor nyilván meg akarja ölni semjénzsoltot, aki ugye egy géniusz és a hit védelmezője mifelénk. A római kaotikus egyház lándzsahegye, öndefiníciója szerint.
Pedig az efféle leegyszerűsítés már nem segíti tájékozódásunkat a körülöttünk lévő világban, hanem lehetetlenné teszi. Mert ha valakinek az jön le abból, hogy ha én nem bírom a felcsúti fasiszta rezsimjét, akkor automatikusan magyarellenes vagyok, noch dazu nem vagyok magyar, nos ebben az esetben tényleg inkább átiratkozok szerbnek. Legalább is annak, aki annyira hülye, hogy a politikai hozzáállásomat eleve egy kulturális identitással azonosítja. (Jajj, ez messzire vezetne, de most direkt nem megyek bele a jobboldali meg liberális irodalomba és hasonlókba, hogy van-e nemzetellenes színház, vagy hogy Alföldi buzi-e van?)
De hát butaházy györgy és náci kispajtásai pont egy ilyesféle csőlátást működtetnek. Nekik a világ egyszerű: jó-rossz, szeretem-utálom, hazafi-áruló, Luke Skywalker- Darth Vader etc. Kényelmes álláspont, csak kurva buta. Én például negyvenöt évesen nem mondok olyanokat, hogy ezek a mai fiatalok, mert már húszévesen is utáltam az ilyen dumákat. Meg nem gondolok eleve semmit a buszsöfőrökről, pláne mióta a kórházban pár napot egy buszsofőr társaságában töltöttem, aki kedves volt, jó fej és művészfilmekről lehetett vele beszélgetni. Az előítélet tényleg csak korlátozottan hasznos, de ha eluralja az érzékelésünket, igazi seggfejjé tehet minket.
Mint azt látjuk butaházy esetében is, aki nyilván a három valódi hazaffy egyikének látja magát, és amíg mindenki más hülye, egyedül ő helikopter. Mint a klasszikus viccben, ahol hallgatja a pasi az autórádióban, hog egy őrült a forgalommal szembe megy az autópályán: "Egy? Az összes, basszameg!"
Szóval a nevezett anti-akcióhős és elvbarátságtalanjai valami rapid melegrandit igyekeztek megakadálozni,kulturáltan elállva a bajáratot. Pedig épp az ilyen náculó söpredékek szokták mondogatni, hogy őket nem zavarják a melegek, csak ne az utcán buzuljanak, hanem a négy fal között. És amikor épp a négy fal között szerveznék a rapdrandit, kkor kiderül, hogy de nem, ott sem bírják elviselni. Hisz az igazi náci (valamint bolsevik, maoista és fasiszta) pont arról ismerszik meg, hogy neki az is fáj, ami nem a szeme előtt történik, a tőrőlmetszett náci bizony a hálószobádba is bepofátlankodna, hogy dirigálhasson, sőt gondolom a vécédre is, mert csak ő tudja, hogy kell árja módon, turul alakút szarni.
De tényleg, milyen élete lehet annak a nyomorultnak, akinek az egyik fő problémája, hogy vanak homszexuálisok, akik képesek elviselni, sőt fölvállalni magukat. És azt tudják, hogy a többi főemlősnél is nagyjából a populáció öt százaléka a saját neméhez? Nem azért mert ehhez van kedve, csak így van programozva biológiailag. Mint ahogy van aki kékszemű, van aki húszévesen kopaszodik, és egyesek genetikailag vonzódnak a nutellás sült krumplihoz. Ezekből azonban nem következik, hogy milyenek az illetők mint férj, feleség, kolléga vagy ügyfélszolgálati menedzser, hogy jó szomszédok-e, vagy rendszeresen beleköpnek a felettük lakó postaládájába?
Ha ilyesféle következtetéseket vonunk le, az sima előítélet. Ami önmagában nem rossz, az előítélet arra való, hogy könnyebben tájékozódjunk általa a világban, hogy néhány egyszerű jelből megbízható következtetéseket vonhassunk le, a nélkül, hogy minden részletet végig kellene vennünk. A gond ott kezdődik, mikor túlhasználjuk, azaz egy-egy sajátosságból a komplett személyiségre, életútra következtetünk, avagy egy-egy csoportot homogénnek tekintünk. Ha valaki arab az terrorista, ha meleg akkor összebuzizza a gyerekeinket, ha meg ateista (vagy agonisztikus, de az már egy bonyolultabb szó), akkor nyilván meg akarja ölni semjénzsoltot, aki ugye egy géniusz és a hit védelmezője mifelénk. A római kaotikus egyház lándzsahegye, öndefiníciója szerint.
Pedig az efféle leegyszerűsítés már nem segíti tájékozódásunkat a körülöttünk lévő világban, hanem lehetetlenné teszi. Mert ha valakinek az jön le abból, hogy ha én nem bírom a felcsúti fasiszta rezsimjét, akkor automatikusan magyarellenes vagyok, noch dazu nem vagyok magyar, nos ebben az esetben tényleg inkább átiratkozok szerbnek. Legalább is annak, aki annyira hülye, hogy a politikai hozzáállásomat eleve egy kulturális identitással azonosítja. (Jajj, ez messzire vezetne, de most direkt nem megyek bele a jobboldali meg liberális irodalomba és hasonlókba, hogy van-e nemzetellenes színház, vagy hogy Alföldi buzi-e van?)
De hát butaházy györgy és náci kispajtásai pont egy ilyesféle csőlátást működtetnek. Nekik a világ egyszerű: jó-rossz, szeretem-utálom, hazafi-áruló, Luke Skywalker- Darth Vader etc. Kényelmes álláspont, csak kurva buta. Én például negyvenöt évesen nem mondok olyanokat, hogy ezek a mai fiatalok, mert már húszévesen is utáltam az ilyen dumákat. Meg nem gondolok eleve semmit a buszsöfőrökről, pláne mióta a kórházban pár napot egy buszsofőr társaságában töltöttem, aki kedves volt, jó fej és művészfilmekről lehetett vele beszélgetni. Az előítélet tényleg csak korlátozottan hasznos, de ha eluralja az érzékelésünket, igazi seggfejjé tehet minket.
Mint azt látjuk butaházy esetében is, aki nyilván a három valódi hazaffy egyikének látja magát, és amíg mindenki más hülye, egyedül ő helikopter. Mint a klasszikus viccben, ahol hallgatja a pasi az autórádióban, hog egy őrült a forgalommal szembe megy az autópályán: "Egy? Az összes, basszameg!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése