Ma van a Győzelem Napja, mert hivatalosan május nyolcadikán ért véget a második világháború, persze csak Európában. (Japánra még augusztusban is dobtak két atombombát a jenkik, a biztonság kedvéért, plusz Kamaszuka is sokáig, úgy a nyolcvanas évek elejéig harcolt még Pongo-Pongo szigetén, míg Bud Spencer és Terence Hill meg nem jött, hogy szétcsapjon közötte.)
De így megy ez, a történelmet a győztesek írják, a győztesek meg európaiak is voltak, bár jobban belegondolva Nagy-Britannia azért határeset (földrajzilag főleg), a Szovjetunió meg még határesetebb volt, mert már kulturálisan is, és az utóda az maradt a mostani cárevics alatt is. Az amerikaiak meg egyáltalán nem európaiak, kivéve ha a keleti parton laknak, főleg a New York - Boston tengelyen,
Viszont kétségtelenül egy európai nagyhatalmat győztek le, és hogy a világ túlsó végén mit üvöltöznek torokból eszelős tekintetű japán katonák az istencsászárukról, az a Berlinbe keletről és nyugatról is megérkező szövetségeseket már ne nagyon befolyásolta győzelmi mámorban.
Szóval nyolcadika nem a háború vége volt, csak a német kapitulációé, ami viszont - hivatalosan - csak este tizenegy után csapodótt be, Moszkva viszont már egy másik időzóna, így ottani idő szerint másnap, valamivel éjfél után írták alá a... gondolom ilyen papírokat, gondterhelt férfiak. Ezért aztán Valgyimir Vlagyimirovics Pszichopatov holnap rendeztet majd magának valami szolidabb katonai díszszemlét, ami már tavaly is elég vérszegény volt, tekintettel az ukrajnai helyzetre. Vagyis már tavaly sem volt semmilyen nagy győzelem, amit ünnepeltetni lehetett volna a nép azon részével, akiket még nem csuktak le valami háborúellenes fészbuk-komment miatt, vagy nem, estek ki egy ablakon a nagyon sokadikról.
Plusz a tankok kellettek máshol, a Vörös téren felvonulásnak ugyanis minimális a harcértéke, az orosz sereg moráljának meg valószínűleg már a szovjet időkben is annyi volt, szóval ha valaki attól büszke orosz, hogy milyen sor kurva nagy tankjuk van, annak meg mindegy, ha két kecske húz egy gulyáságyút a díszszemlén, arra is csak azt mondanák, hogy ravasz, nagyon ravasz... Így kell megtéveszteni az ellenséget, aki ugye a náci ukrán Nátó, vagy ki, a lényeg hogy ők egy testvérnép, igazából oroszok, ezért kell gyilkolni a fajtájukat.
És már már ott is vagyunk a szuicid imperializmusnál, hogy márpedig mi világbirodalom leszünk, ha beledöglünk is. Itt tartunk ma, a győzelem napján (immár kis betűvel) a józan ész biztos a vesztes oldalra kerül, minél moszkvább egy hely, annál inkább. (Vagyis aggódhatunk itt is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése