- Nem akar valaki meghalni mostanában, aki olyan átlagos termetű? - érdeklődött Aranka a Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt - Nem gondoltam, hogy a Géza eddig él majd, meg pláne hogy kihízza a koporsóját. Most adhatom el, de mit írjak a hirdetésbe? Összkomfortos, bársonnyal bélelt koporsó, első tulajdonostól, megkímélt állapotban eladó, kövérek kíméljenek?
- De miért vettél neki koporsót, előre? - húzta meg a sörét Sanya, az épp két állás közt lévő vízaknamentesítő - nem ráérünk az ilyesmire akkor, ha a másik megboldogul halni?
- De akciós volt, gondoltam nem érdemes várni, a bársonybélést meg gyakorlatilag ingyen adták, állítólag bontott anyag valami igen előkelő pesti kuplerájból. Ezen még államtitkárok is dugtak, bazmeg!
- És? A Gézának ez már mit számít majd? Illetve mit számítana volna, vagy számított majd, vagy... áhh, kurva igeidők... - Sanyának fogytán volt a söre.
- Neki mindegy lett volna akkor már, de nekem nem, elvégre nekem kell majd a koporsója mellett állnom, és hogy mutatnék már valami ócska deszkadoboz mellett? Az én fekete selyemruhámban, amiben fateromat is temettük. Márhogy rajtam volt persze - Aranka nem véletlenül ütötte fel sütőrummal a sörét.
- De végül kihízta?
- Ki, a rohadék, most meg a nyakamon marad, ő is meg a koporsója is, pedig tizenhétben még úgy számoltam, hogy mostanra már a föld alatt lesz mind a kettő. A lakás megmarad nekem, és végre csinálhatok élménymasszás-kozmetikát a kisszobából. De így még a tanfolyamba sem kezdtem bele, mondjuk nem is találtam ilyet, pedig igényem az volna rá, a fene se bírja már a szalag mellett a Gríz és Pelenka üzemben.
- Ezt nem tudom, én csövekkel foglalkozok, de azt a koporsót azért el lehetne cserélni egy jó méretűre, nem?
- Lehetne, de minek, közben kiderült, hogy hamvasztást akar. Belerendelte a végiratába is, vagy hogy mondják ezt hivatalosan. Ügyvéd előtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése