Elsősorban persze a kínai elnök jön már megint, akihez a múltkor a Dagadt ment találkozni Putyin elvárssal (hogy ne csak mint fénykép, szobája falán - ha rémlik valakinek egyáltalán még Majakovszkij - persze ha nem, annál jobb, szar költő volt), mert a kínaiak azok olyanok hogy jönnek. Nó dzsender, nó vór, de jesz migrésön, csak hozzanak pénzet sokat, és legyenek bátorak befektetni nálunk mind.
A pénz beszél, a karaván halad, a mi pártvezér és kancellárunk meg olyan kurva nagy antikommunista, hogy a fél várost lezáratja (mondjuk nem az enyémet, nem is zavar igazából), csak hogy méltóképp nyalhassa körbe a Kínai Kommunista Párt vezetőjét. Aki persze elnök is, vagyis az igaziból, ami a felcsúti döbrögi is szeret lenni, hogy a Párt és Állam ő van, csak hogy ne legyen mindenféle gond az olyan gonosz nyugati hagymázakból, hogy hatalmi ágak szétválasztása. Gyakorlatilag két állampárt vezére találkozik, szóval biztos van sok közös téma, ki hogy építi a kapitalista bolsevizmust, maga-magának.
Persze ilyenkor mindig jön a duma, pont mint az oroszok esetében, hogy de hát olyan kibaszott nagy nagyhatalmak ezek, hogy nekünk muszáj bratyizni velük, legalább is amíg Trampli Donáld vissza nem foglalja a Fehér Házat, mer' ugye ő rühelli a kínaiakat, Kínát, már majdnem mint Mexikót azokkal az izé... mexikóiakkal együtt, akik úgy laknak benne, hogy közben folyton átlógnak a határon. Szóval ha jön Trampli, akkor mi lesz az akkugyárakkal, meg a környékbeliekkel, akiknek nem jut majd elég mérgező nehézfémmel szennyezett dolog, meg szójaszósz a bambuszrügyre, bár lehet, hogy az utóbbi maradhat.
Szóval bonyolult ez a nemzetközi politika, hogy egyszerre udvarolni diktatúrák diktátorainak, demokráciák populista pszichopatáinak, és elviselni, hogy a nagyjából normális külföldi vezetők már túl sokszor nézik levegőnek az embert. Meg hogy egyszerre három-négy irányba kell paralel hazudozni, láthatóan a Dagadt is egyre gyakrabban keveredik bele, hogy ő most melyik figurában is van épp. Mert az inkább csak szánalmas, mikor egy szájkaratéban antikommunista a komcsik alfelét kényezteti délelőtt, délután szabadságharcol Brüsszel ellen, lehetőleg egy templomi szószékről, de másnap reggel már falun kampányol, mint afféle téeszelnök parasztosan, sok szafttal és tarhonyával.
Mindegy, egy kis kínai punk, ami nekem annyira tűnik punknak, mint Hszi Csi-ping elvtárs demokratának, vagyis csak valami középvacak utánzata a nyugatinak, részben angol szöveggel, a többit meg nem értem, lehet hogy szerencsémre. Amúgy Vuhan városából valók, ami (mint ezúttal kiderült), nem csak a covid-járvány, de az ottani punk szubkultúra epicentruma is, szóval már csak ezért is. (Meg persze jobb, mint a múltkor a Kim Dzsongun-os rózsaszín rémálom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése